A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

Zircz Péter: Kaffka Margit Miskolcon és Miskolcról

kolci Karácsonyi Vásári Friss Újság egyetlen, 1901 december 1-i számában közzétett Kaffka-versek is. — „Felelet" (Bp. előbb: Magyar Géniusz 1901. 40. sz.) — „Pezsgő dal" (Bp. előbb: Magyar Géniusz 1901. 44. sz.) — „Teréz" (Bp. később: Magyar Génius 1902. 37 sz.) Kaffka Margit tehát miskolci tartózkodása idején hat versét miskolci lapokban is — legalább kettőt közülük pedig előbb mint Pesten — közzétette. Mindez az eddigi adatok szerint, melyek arra mutatnak, hogy a különböző — ma már nehezen felkutatható alkalmi kiadványokban — további verseket gyaníthatunk. E tények aligha támasztják alá Kaffkának — saját leveléből idézett — szavait, nevezetesen, hogy életrajza és működése semmi tekintetben nem tartozik Miskolchoz. Publicisztikai tevékenysége — melynek ugyancsak maradt itt nyoma — ugyancsak ezt bizonyítja. A miskolci „Ellenzék" című hírlap 1905 december 19-i száma közli Kaffkának „A miskolci festők kiállítása" című, eddig lappangó tárcáját. Az Fl. K. M. jelű szerző kilétét a tárcahoz fűzött szerkesztőségi kommentár egyik sora igazolja: „A képkiállításról lapunk mai számában Frőhlichné Kaffka Margit úrasszony, a kitűnő költő és író számol be nagyon kedvesen, tartalmasán és tanulságosan." A tárca nem csupán Kaffka hozzáértéséről, hanem máig is korszerű művészetszemlélettéről is vall. Érdemes idéznünk: „Sassy Attila valamennyi képen a színek és fényhatások embere, — megint egy „vásznon gondolkodó". A merészen mályvaszínű ég, a pázsit eleven, szinte az agyvelőbe törekvőén intensiv hatása, a teljes pazarul napsugaras világítás első tekintetre sokakat meg fog döbbenteni és megcsóválják fejüket mindazok, a kik félnek az új utak keresőitől és avult tendenciákhoz ragaszkodnak. Nyugodtak lehetnek, Leonardo csakugyan a legnagyobb szelleme volt korának. Csak az a különös, hogy... ő is máskép dolgozna, mint ötszáz évvel ezelőtt, bár valószínűleg ma is ő tudná a legjobban." Meglepő melegséggel szól ezúttal Kaffka a miskolciakról: „A magyar emberben csakugyan különleges qualités van a helyrepótláshoz. Évtizedeken át mulasztunk, elmaradunk, ezután beérkezünk mégis. íme, Miskolcnak ma nem csak ízlésesen megrendezett kiállítása van minden esztendőben, hanem egyfelől tevékeny, lelkes, ambíciós művészgárdája, egy csoport fiatalember, aki eszményeiért mindig guerillaharcra kész, saját maga útját járja és saját igazságaiban hisz lángolóan, másfelől pedig fejlődő érzékű, szeretettel érdeklődő s a művészt igyekezettel megérteni akaró közönsége". Kaffkát tehát taszítja is, vonzza is Miskolc. Taszító a kisvárosi áporodottság, a nagyváros szegényes utánzása, vonzó azonban a táj, a nép s mindenekelőtt: a Pesten megújulni látszó művészeti-irodalmi élet idesodort hajtása. Mivel azonban ez túl gyengének bizonyul ahhoz, hogy tehetségének méltó támaszt adjon, hamarosan elhagyja Miskolcot és odasiet, ahol Ady köré gyűlik a várva-várt forradalom vezérkara: Budapestre. ZIRCZ PÉTER JEGYZETEK [1] A miskolci Herman Ottó Múzeum ún. „Szendiey-hagyatékában" lappangó levélre a múzeum munkatársa — dr. Zsadányi Guidó — hívta fel figyelmemet. f2] Széphalom, 1955. 1.