A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

Gyimesi Sándor: Az 1365-ös év jelentősége Miskolc történetében

További sorsát az döntötte el, hogyan és mikor kapta meg gazdasági erejének jogi elismerését s ettől az időtől számíthatnánk városi létét is. A bevezetésben említett munkák alapján azt gondolhatnánk, hogy 1365-ből valamiféle kiváltságát származtathatjuk a városnak. Mivel azonban e tekintetben a szerzők nem hivatkoznak forrásokra, ez a kérdés homályban marad. Jelenleg nem ismerünk olyan Miskolcra vonatkozó kiváltságlevelet, amely 1361ben, vagy 1365-ben kelt volna s feltehetően az említett szerzők sem ismerték. A későbbiekben van okleveles emléke egyik-másik kiváltság elnyerésének, vagy megerősítésének: 1411-ben kap például a város egyházai felett jus patronatus [14], de ezeket már mind egy, az alapvető jogokkal rendelkező város kapja, kezdőprivilégiumnak egyáltalán nem tekinthetők. Az első kiváltságlevél ismeretének hiánya Mályusz Elemért arra a feltételre indította, hogy ilyen nem is volt s Miskolc a bíróválasztás, alapfokú bírói tevékenység, belső autonómia jogait kialakult szokásjog alapján gyakorolta s mint ilyen, speciális magyar fejlődési sajátosság [15]. Mályusz elmélete akkoriban — 1944-ben jelent meg idevonatkozó cikke — az ellen a hivatalosan is képviselt német álláspont ellen irányult, amely a magyarságot a szlovákokkal egyetemben városalapításra képtelen elemnek tartva a magyarországi, sőt az egész keleteurópai városfejlődést német eredetűnek hirdette. Noha Mályusz álláspontjának ilyen értelemben volt pozitívuma, ma már aligha fogadhatjuk el ezt a nézetet. Számos olyan városunk van, amelynek első privilégiumai elvesztek, mégsem alapíthatjuk jogaik gyakorlását a puszta szokásjog erejére. Ha volt is a szokásjognak ereje, szerepe a városi létben, megerősítésük ünnepélyes formája nélkül aligha lehetett fenntartani őket. A városi jog forrása így mégiscsak a privilégium volt, s különösen az volt már a XIV. században. Ha nem is tudjuk felmutatni Miskolc első kiváltságlevelét, az első kiváltság adományozásának tényében nincs okunk kételke dni. Meg kell tehát próbálnunk ennek a kiváltságnak legalább a terminus ante quemjét és post quemjét megállapítani. 1364 előtt nem lehetett, az elcserélésről szóló okmányok kifejezetten faluszerű településnek jelölik meg Miskolcot. 1376. január 15-ről viszont már ismerünk egy olyan oklevelet, amelyet Miskolc városa adott ki s ebben a város tanácsa — bíró és esküdtek — az egyik polgár végrendelete végrehajtóiként végeznek birtokbaiktatást [16]. Miskolcnak ekkor van már tehát tanácsa, oklevélkiadói tevékenységet fejt ki, fontos hatósági funkciót — birtokbaiktatást — végez, polgára pedig a végrendelkezési jog birtokában van. Kétségtelenül város tehát már ekkor. Eszerint első kiváltságainak megszerzése az 1365 és 1375 közé eső évtizedben kellett hogy történjék. Valószínű, hogy az adományozó oklevél sohasem fog előkerülni s így ezzel kapcsocsolatban pontosabb dátumot nem tudunk, s nem is fogunk mondani. Mégis van egy tény, amely oklevelesen is igazolható: az említett birtokcsere ténye. Ezzel Miskolc a Széchyek — tehát magánföldesúr — tulajdonából egy koronauradalomhoz került, földesura maga a király lett. Többször említett szerzőink valószínűleg ezt a tényt tekintették fordulópontnak városunk életében s az 1364-es, illetve 1365-ös évszám következetlen, változó használatát az magyarázza, hogy a birtokcserére vonatkozó oklevél 1364 legvégén kelt, a tényleges birtokbavétel tehát 1365-re esik. A kérdés már most úgy tehető fel, hogy tekinthető-e fordulópontnak 1365 azon az alapon, hogy ettől kezdve Miskolc földesura magánbirtokos helyett a király lett s volt-e olyan fontos ez a tény a városfejlődés szempontjából, hogy Miskolc városi létét is innen számítsuk. A XIII—XIV. századi magyar városfejlődést vizsgálva úgy találjuk, hogy egy település fejlődését döntően befolyásolta az a tény, hogy földesura egyházi, vagy világi magánföldesúr, vagy az uralkodó volt. „Bármilyen tényező indította el a kis telepeket a fejlődés útján, végső fokon, amidőn el kellett dőlnie, hogy város lesz-e belőlük, egyedül az határozott, hogy közvetlenül a király alá tar-