A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

Gyimesi Sándor: Az 1365-ös év jelentősége Miskolc történetében

rosias fejlődést, ha a település termékeny földje valamely speciális termelési ág (szőlőművelés) nagyobb arányú űzését teszi lehetővé [7]. A gazdasági feltételek mellett nagy szerepe van a városfejlődésben a jogi tényezőknek is s a középkor merev jogi formák közé zárt társadalmában ezek különös hangsúlyt nyernek. A városnak és a benne élő polgároknak megvan a maguk meghatározott, más településektől, illetve a társadalom más részeitől különböző, a jobbágysághoz mérten privilegizált jogi állása. A kiváltságoknak oly nagy a jelentőségük, hogy bár önmagukban nem képesek városi alakulat létrehozására, kedvező gazdasági feltételek mellett is attól függött egy-egy városcsira fejlődése, hogy sikerül-e ehhez a megfelelő jogi feltételeket biztosítani, városi kiváltságot szerezni. Az egyes városok kiváltságai mutatnak ugyan eltérést, a városi jogállás jellemzői nagyjából mégis azonosak. A város közönségét megillette a szabad bíróválasztás joga, bíráskodási jogkör, belső ügyeik önálló intézésének joga. A határában fekvő területekhez fűződő földesúri jogosítványokat fokozatosan megszerezte, a földesúri kötöttségektől többé-kevésbé megszabadult, mentes lett a descensustól s terhei egyre inkább az egyösszegű pénzfizetés irányába tolódtak el. Egyházának kegyura lehetett, plébánosát maga választotta. Egyes városok vásártartási, sőt árumegállító jogot nyertek. A városi polgárt megillette a végrendelkezés joga, részleges vagy teljes vámmentesség, perbefogni csak saját városi hatósága előtt lehetett, stb. Mindezeket a privilégiumokat különbözőképpen Üehetett elnyerni. Volt olyan város, amelyik egy „nagy" kiváltságlevélben egyszerre több alapvető kiváltságot elnyert, (például Sátoraljaújhely az 1361-es kiváltságlevélben) [8]. Mások egy fejlettebb város kiváltságaival ruháztatnak fel egyszerre, mint Gyöngyös 1334-ben Budáéval [9]. Egy-egy városi kiváltság alapja lehetett azután hospes — helység telepítési kiváltsága is, s talán Székesfehérvár jogának kezdetei is ilyenre mennek vissza. A gyakoribb azonban az volt, hogy valamely helység fejlődése során fokozatosan nyeri el az egyes kiváltságokat, mint például Kassa, amely 1290-ben elnyeri azt a jogot, hogy lakói egyházi ügyekben saját plébánosuk ítélőszéke elé tartozzanak, 1319-ben részleges vámmentességet kapnak polgárai, 1342-ben a tárnokmestert jelölik ki fellebbezési fórumként bíróságának, stb. [10]. A XIV. században már szokás nálunk városról és mezővárosról beszélni. A kettő közötti különbség ekkor még nem nagy s a választóvonalat könnyen át is léphette egy-egy telep a fejlődés folyamán [11]. Bizonyos eltérések mégis megfigyelhetők. A városok lakosságának jelentékeny része már kereskedelemből, esetleg iparból élt, míg a mezővárosoknál az agrárfoglalkozás döntő túlsúlyban volt. A városok piacain főleg távolsági kereskedelem folyt, a kereskedők viszonteladásra vették áruikat, a mezővárosok piacain viszont inkább a helyi fogyasztás kielégítése történt meg s a kézművesek közvetlenül a fogyasztóknak adták el termékeiket. A gazdasági különbségek a városalaprajzokon is meglátszanak: a nagyhatárú mezővárossal szemben a város viszonylag zárt település, középpontjában a piactérrel, amelyet nagykereskedők házai vesznek körül. A mezővárosok piacai ellenben rendszerint egy-egy utca elnyúló vonalán helyezkednek el. Jogilag főleg az autonómia, a bíráskodási hatáskör nagyobb fokában különböznek a városok a mezővárosoktól, általában a kiváltságok magasabb szintjén állnak s a földesúri hatalom alól is kiszabadultak már. Ezek után visszatérve Miskolc várossá alakulásának kérdésére, megállapíthatjuk, hogy a városi fejlődés gazdasági feltételei többszörösen is adva voltak. A Kassa felé vezető fontos útvonalon feküdve, a Széchyek 1347 után vásártartási jogot nyertek benne [12]. Diósgyőr várával az igazgatási központ városképző tényezője is megtalálható, s szőlőművelése már 1360-ban jelentős volt [13].