A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

Gyimesi Sándor: Az 1365-ös év jelentősége Miskolc történetében

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK Az 1365-ös év jelentősége Miskolc történetében Az 1365-ös év jelentőségének vizsgálata egyet jelent Miskolc történetében a városi lét első nyomainak kutatásával. E probléma nem könnyű feladat, mivel a szűkös forrásanyag alapján a felmerülő kérdésekre nehezen adható egyértelmű válasz. A Miskolc történetével foglalkozó munkák általában megegyeznek abban, hogy az 1364-es, illetve 1365-ös esztendő korszakhatárt jelent városunk fejlődésében. Szendrey János — miután ismerteti hogy Széchy Miklós egy 1364 december 25-én kelt oklevél tanúbizonysága szerint cserébe adta a diósgyőri várat a hozzátartozó falvakkal, köztük Miskolccal Nagy Lajos királynak a lindvai uradalomért — még csak azt állapítja meg könyvében: „Ezen időtől fogva Miskolc város története elválaszthatatlanul egybe van forrva Diósgyőr várának történetével. Az a dicsőségteljes ragyogó egész század, melyben Nagy Lajos, Mária királyné, Zsigmond és Mátyás király várunk falai között időznek, annak fénykorával idézik elő városunk virágzási korát" [1]. Leveles Erzsébet már kifejezetten Miskolc városi létének kezdetét számítja a szóban forgó dátumtól, s így ír: „Amikor Nagy Lajos király a Széchyekkel elcserélte a Miskolci uradalmat, és Diósgyőr várához csatolta, Miskolcot civitászi. városi rangra emelte" [2]. Hasonló véleményen van Marjalaki Kiss Lajos is. Több, idevágó megállapításából csak egyet idézünk: „Miskolc város csak az Anjouk feudális monarhiájának vége felé indult meg a városiasodás útján. I. Lajos király 1365-ben csatolta az akkor még Miskolc falut (villa Miskolc) a diósgyőri királyi várbirtokhoz, de ezután már mezőváros (oppidum) lett a rangja. A vásártartás mellett az iparosok betelepedése és az elterjedt szőlőművelés kezdte itt az Avas alján kialakítani a városias jelleget" [3]. Szerzőink szerint tehát Miskolc, amely ekkor már hosszú települési múltra tekinthet vissza [4], — 1365 után kiemelkedve a környező jobbágy-falvak sorából, várossá, pontosabban mezővárossá lesz. A város mindenkor az emberi települések egy minősített fajtáját jelentette [5]. Jellemzői, ezek aránya történeti korszakok szerint bizonyos változásokon ment keresztül, a középkori város nem teljesen azonos az újkorival s a városdefiniciók asszerint is változnak, milyen tudományszak szempontjából közelítjük meg a kérdést. A középkori európai város forgalmának történeti definíciójára talán Hans Strahm svájci történettudós meghatározása a legtalálóbb. Szerinte „a középkori várost, úgy definiálhatjuk, mint egy körülhatárolt, viszonylag sűrűn lakott, természetes és mesterséges erődítésekkel ellátott piachelyet, amely saját joggal van felruházva s a környező vidékből minden életfeltételt tekintve világosan kiemelkedik" [6]. Bár az a definíció sem teljes — ilyen nem is adható —, mégis kitűnik belőle, hogy a város elsősorban gazdasági és jogi szempontból különbözik a többi településtől. A társadalmi munkamegosztás, árutermelés és árucsere megfelelő fejlettsége által létrehozott gazdasági alapon keletkezik, piacán bonyolódik le az árucsere s a naturális gazdálkodásból kiváló kereskedő, iparos stb. elemek tömörülnek falai közé. Fejlődésében nagy szerep jut a kereskedelmi útvonalaknak, illetve az azok mentén kialakuló piachelyeknek, de egyéb tényezők is elősegíthetik a városodást. így a királyi, püspöki, ispáni stb székhely, uradalmi központ, magja lehet városcsiráknak. Egyes esetekben az is elősegítheti a vá-