A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

Michal Markus: Felsőmagyarországi kapaformák

Lakja 1102 reform., 738 r. kath., 8 ágostai, 24 zsidó. Reform, és kath. anyatemolomok. Bírja az egri káptalan, de bír itt Divéky Ferdinánd is." (Magyarország geográphiai szótára. Pesten, 1851. I. 53. [2] Ehhez hasonló: „Magyar gyalogos insurgens", valamint huszárábrázolások Nemes—Nagy: a magyar viseletek története. Bp. 1900. 68 tábla, 27. kép stb. [S] Az anyakönyvek a r. kath. parochián találhatók. Fényes Elek szerint: „Fély, puszta, Borsod vgyében, J-Dorogmához tartozik s 5646 holdra terjed . . . Az ároktői határszél felé, nem meszsze a falutól van az úgynevezett Pengyom egy kocsmával. Itt kezdődik az úgynevezett Pélyi tó, melly 60 iholdat foglal, s sok nádat, sulymot, gyékényt szolgáltat, s halakat táplál. Dorogmából árvíz idején az itteni határrészen lehet legkevesebb vízzel kimenni. (Fényes: i. h. I. 216.) Ároktő az egri káptalani uradalomhoz tartozik 3031 kath. holddal, s az itteni állattenyésztést 92 évesnek veszik. (Csíkvári A. szerk. Borsod vármegye. Bp. 1939. IV. 8.) Felsőmagyarországi kapaformák 1942. év nyarán mint néprajzi megfigyelő, résztvettem egy Rozsnyó-környéki etno-szociográfiai kutatócsoport gyűjtőmunkájában. Feladatom igen széleskörű volt, beletartozott a nép anyagi kultúrájának csaknem minden megnyilatkozása [1]. Minthogy azonban ezen a vidéken a bányászatnak és kohászatnak voltak elevenebb hagyományai, figyelmemet leginkább ezeknek a felgyűjtésére összpontosítottam. E cél érdekében végiglátogattam a hozzáférhető vasbányákat, a régibb bányászokat, valamint a környékbeli kovácsműhelyeket A gyűjtőmunka során néhány igen érdekes, elsősorban a mezőgazdasági szerszámok (kapák) gyártására vonatkozó adatok birtokába jutottam. Ezeket a megfigyeléseimet „Magyar kapaformák" címen közöltem is az Ethnographia 1943. évfolyamában (81—84. oldalon). Ebben a kis beszámolóban elsősorban a Szlovákiában fekvő mecenzéfi (ezidőszerint: Medzev) hámor-kovácsok kapaproduktumaira hívtam fel a figyelmet. Adataimat főképen a Csermosnya-völgyi (Cremosna) falvak kovácsaitól szereztem, akik közül igen sokan megfordultak Mecenzéfen s egyik-másik huzamosabb időt töltött is ezen a helyen. Tájékoztatásuk szerint Mecenzéf valamikor nemcsak a történelmi Magyarország, de a szomszédos országok kapagyártó központja volt. Az itteni kovácsoktól szerzett adatok alapján mintegy 10 fajta kapaformára hívtam fel a figyelmet. Azonban a csermosnya-völgyi kovácsok adatközlése szerint a Mecenzéfről az Alföldre szállított kapa- és ásoformák száma a múlt század második felében a százas szám körül mozgott. Ennek valószínűségét illés Aladár is megerősítette [2]. Sőt ö még ennél is többre becsülte az itt gyártott kapa-fajták számát. Akkori megállapításom szerint a kapaforméknak ez a „hihetetlenül magas száma", — már aligha látszott kinyomozhatónak. Föltételeztem azonban azt, hogy egyes kapaformák még mindig előkerülhetnek. 1943-ban evvel kapcsolatban ezeket írtam: ,,E kapaformák vizsgálatára és összehasonlítására csak akkor kerülhet sor, ha megismerjük a még helyenként lappangó ismeretlen formákat." Az elmúlt húsz esztendő valóban mindenben igazolta korábbi feltevéseimet. A háború befejezése után többször is volt alkalmam ellátogatni Mecenzéf re. Látogatásaim alkalmából még igen sok helyen saját szememmel láthattam az itteni hámorok munkáját. 1933-ból származó pénzügyigazgatósági kimutatás szerint még 95 hámor volt üzemben [3]. A II. világháború után a számuk azonban alaposan lefogyott, — de az akkori becslés szerint is számuk kb U0—32 volt. Ma már csak vagy 4—5 hámor áll kifogástalan állapotban —- azonban üzemen kívül vannak. A hámorokban dolgozó kovácsok száma is alaposan lefogyott, azonban a még életben maradt mesterekkel való beszélgetéseim révén lassan újabb és újabb kapaformákkal gazdagodott az itteni kapatípusok száma [4]. 1963-ban lezárt gyújtőmunkám során kiderült, hogy a Mecenzéfen 3* 35