A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Zsadányi Guidó: A megye képzőművészetének helyzete, képtárai és képzőművészeti irodalma

Szükséges lenne azonban a kisgaléria ügyének további propagálása, anyagának felfrissítése, megfelelő katalógus közrebocsátása, hogy ez az anyag és az egyedülálló kezdeményezés még ismertebbé legyen. Magángyűjteményeink közül egyedül a Petró-féle gyűjtemény érdemel említést, melyből kiállítást rendeztünk a múzeumban. A XIX. és XX. századi magyar remekművek című kiállítást három hónapos nyitvatartás alatt 15 447 látogató tekintette meg. A kiállított 70 műtárgyat mintegy 300 műtárgy közül válogattuk össze úgy, hogy a látogató a XIX. és XX. századi magyar művészetből hű keresztmetszetet kapjon. Rövidesen említést kell még tennünk a Herman Ottó Múzeum művészettörténeti adattáráról, mely elsősorban Balogh Bertalannak a művészeti vonatkozású levelezését és a vándorkiállításokkal kapcsolatos iratait tartalmazza. Ezenkívül lényeges részét képezi és most áll fejlesztés alatt a borsodi művészek működésére vonatkozó adatgyűjtemény, melyben az életrajzi adatok mellett a fontosabb alkotásokra vonatkozó adatok és reprodukciók is szerepelni fognak. Foglalkoznunk kell itt Miskolc kiállítási problémáival is, melyek összefüggnek a múzeum kiállítási lehetőségeivel is. Említés történt itt a délelőtt folyamán arról, hogy az állandó kiállításnak jövő év elején a múzeum összes kiállítási termeiben történő beépítése 3—4 évre, esetleg még hosszabb időre is lehetetlenné tesz a múzeum falai között minden fajta képzőművészeti kiállítást, tehát nemcsak az országos jelentőségű kiállítások, hanem a helyi kiállítások megrendezését is. A tervezés alatt álló kiállítási csarnok megépítése (melyet 1965 tavasza előtt reálisan alig lehet remélni) meg fogja oldani a problémát. Azonban még így is kérdéses marad az 1964-ben soron következő VIII. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás hol történő megrendezése. Ugyancsak problematikus és szükséges hogy 1965-ben — a felszabadulás 20. évfordulóján — retrospektív kiállítást rendezzünk a borsod megyei képzőművészet fejlődéséről. A közel jövő terveiben csak a kiállítási anyag összegyűjtése szerepel, azonban már most foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy ezt hol lehet majd megfelelő módon bemutatni. Továbbra is mint kiállítási lehetőségek jönnek számításba a sárospataki Rákóczi Múzeum, Sátoraljaújhely, mely másodszor adott helyet a megyei képzőművészeti kiállításnak és reméljük, hogy ezt a lehetőséget a jövőben is biztosítani fogja. Végül röviden, bár erről sajnos nem sokat mondhatunk, foglalkoznunk kell a megye művészeti irodalmának kérdésével is. Sem Borsod, sem Abaúj, sem Zemplén megye képzőművészetének történetét eddig nem írták meg. Csupán egyetlen kísérlet történt erre -— miskolci vonatkozásban — Bartus Ödönnek, 1929-ben megjelent tanulmányával. Ennek a hiánynak a pótlása nemcsak az 1929 utáni fejlődésnek, hanem az előző korszaknak a feldolgozása is, miután ő elsősorban az adatgyűjtést végezte el feltétlenül fontos és sürgős lenne. Ugyancsak foglalkozni kell a helyi műkritika megteremtésének kérdésével is, mert ez idő szerint erről nem beszélhetünk. Legfeljebb a legutóbbi időkben, mióta a sárospataki Rákóczi Múzeum művészettörténészt kapott, aki a hegyaljai és újhelyi kiállításokkal kapcsolatban rendkívül határozottan, de helyesen, fejtette ki az ezekkel kapcsolatos észrevételeket. Ilyen jellegű képzőművészeti írások eddig nem jelentek meg. A helyi sajtóban megjelent képzőművészeti cikkek, vagy kultúrpolitikai jelentőségűek voltak, vagy pedig olyan jellegű bírálatot 'tartalmaztak, amelyek szuperlativuszokban kifejezett elismeréseken kívül alig tartalmaztak mást. Mindezeket a kérdéseket meg kell oldanunk, mert képzőművészetünk fejlesztése, a helyes értékelés szempontiából szükség van arra, hogy helyes, reális és kellő művészettörténeti alapossággal dolgozó műkritika alakuljon ki. ZSADÁNYI GUIDO