A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Várostörténeti kutatások - Komáromy József: Adatok Miskolc középkori piacterének XVII—XVIII. századi beépítéséhez

VÁROSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK Adatok Miskolc középkori piacterének XVII—XVIII. századi beépítéséhez Miskolc ősi magjának települési vizsgálatai közben még 1954-ben felvetettem azt a kérdést, hogy a mai — látszólag terek nélkül kialakult belvárosban — a középkori településnek hol lehetett a piactere. Városkutatóink erre a kérdésre nem tértek ki és így maga a vizsgálódási téma is hálásnak mutatkozott [1]. A középkor folyamán a Derékpiac néven kialakult és megnevezett térség vizsgálata volt erre a legkézenfekvőbb és ehhez szinte feleletként jött 1955-ben a Sötétkapu-melletti ásatás több eredménye. Mint ismeretes, ez az ásatás a Rákóczi utca 1 szám alatti telek több részén, majd 1959 első felében a Rákóczi utca 2 alatti (ún. Rákóczi-ház) részleges leletmentés alkalmával napfényre került az a megismétlődő jelenség, hogy ez a terület a XIV. század végén, majd a XV. században ismételten beépítetlen maradt és több ízben fel is kavicsozták [2]. De ha ezek az ásatási jelenségek nem is mutatkoztak volna, akkor is rá kellett jönnünk az itteni főutcái szalagtelkek vizsgálatából. Ha a főutcái szalagtelkek sorozatát ezen a részen vizsgáljuk, látnunk kell, hogy ahogyan a főutca északi oldalán, a páratlan számozású telkeknél azok egymásután felsorakoznak, ugyan ez a rendszer van a főutca déli vonulatában, a páros számozású háztelkek sorában. Ezek a szalagtelkek a XIV. században alakultak és máig megőrizték ősi formájukat. Ezen a déli szalagtelkes házsoron feltűnik az, hogy a Széchenyi utca 1—10 számú telektömbje és azután a Széchenyi utca 12 számtól tovább folytatódó telkek közé, ezt a jellegzetes telek-strukturát megszakító telkekként ékelődik be úgy a főutcára néző Rákóczi utca 2-es, mint az ugyancsak a főutcára néző Rákóczi utca l-es számú házak telekrajza és a szalagtelkektől teljesen eltérő alakja. Ezzel a jelenséggel azután, szinte mérnöki pontossággal meg lehet állapítani azt a középkori szabad térséget, amely a kialakuló Miskolc piacterét alkotta és déli szélén a Pap-malmával végződött, és később beépítést nyert. Ennek a piactérnek a XVII.—XVIII. századi beépített állapotát mutatja az a tervrajzunk, amelyet ez alkalommal ismertetek. Az eddig ismeretlen tervrajz a Sötétkapu két oldalán fekvő — ma Rákóczi utca 2 és 1 számú házak alaprajzait adja, az utóbbi háznál pedig egészen a Szinva partjáig terjedő mészárszéki és vágóhídi részt rajzolja meg. E házsor mentén, hozzácsatlakozva, rajta van a mai Széchenyi utca 12 számú, akkor Vay Ábrahám tulajdonát képező, de már szalagtelkes ház alaprajza is, a tőle délre, a Szinva partjára néző „szappanfőző-ház" alaprajzával együtt [3]. A tervrajzon az olvasónak figyelembe kell venni, hogy a Sötétkaputól nyugatra húzódó, ún. Rákóczi-ház alaprajzának udvari részébe rajzolták az emeleti alaprajzot, s az ez alatt levő, függőleges hosszanti tengelyű alaprajz pedig nem más, mint a Széchenyi utca 12 alatti (a jobb sarokban feltüntetett) ház emeleti alaprajza. Ez a tervrajz a bal sarokban még három metszetet közöl. Különösen a középső mond számunkra még kultúrtörténeti vonatkozásban is fontos tényt. Az emeleti részre ráírták: „A csizmadiaszín, ahol a csizmadiák áruikat árulják". Ez pedig nem más, mint a mai Rákóczi utca 1 számú ház első emeleti szintje, ahol mint tudjuk, 1819 után Déryné és társai tartották előadásaikat a bérelt helyiségben.