A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Kilián István: Hozzászólás

vagy valamilyen közület kezelésében levő könyvtárakat. Gondolnunk kell itt elsősorban az egyházi könyvtárakra. 3. A könyvtárak mellett természetesen a levéltártól is hasonló munkát várunk. Tudomásom szerint egy normális, könnyen kezelhető katalógus összeállítása most folyik. Javasolnám, hogy úgy bővítsék a levéltár személyi állományát, hogy az ne csak a munkaidő alatt adjon kutatási lehetőséget, hanem azon túl is. 4. Miskolc munkásváros. Mint munkásváros egészen bizonyos, hogy gazdag munkásmozgalmi anyaggal rendelkezik. Nem szabad azzal megelégednünk, amink van, hanem össze kell gyűjtenünk a munkásmozgalommal kapcsolatos lappangó kéziratos és sajtó anyagot. Össze kell gyűjtenünk a szóbeli visszaemlékezéseket is. A magam részéről csak hasznosnak tarthatom Gyimesinek azt a javaslatát, hogy ne csak az úgynevezett „pozitív" anyagokat gyűjtsük össze, mert így az adott történeti tényről csak részleges képet kaphatunk. Az egészhez föltétlenül szükséges a „negatív" anyag ismerete is. 5. Az adottságok mellett természetesen bővíteni kell könyvtárainkat. Ugyanakkor azonban meg kell teremteni az eredményesen kutatók számára a maximális publikációs lehetőséget. Egy-egy országos folyóirat nyilván nem. szívesen közöl olyan témájú tanulmányt, vagy adatközlést, amely csak helytörténeti szempontból jelentős. Igaz ugyan az, hogy a helytörténeti adatokra épülnek az országos viszonylatban jelentős tanulmányok, mégis egy-egy helytörténeti közlemény inkább való helyi folyóiratba. A Borsodi Szemle ilyen vonatkozásban a fokozottabb igényeket ki is elégíti. Véleményünk szerint azonban terjedelmét illetően nem elegendő a Borsodi Szemle. Egy-egy tanulmánykötet bizonyos alkalmakkor egészen bizonyos, hogy hasznos volna. Már egy korábban felvetett javaslatot szeretnék ismertetni. Nem volna talán elvetendő, ha a Borsodi Rádió is közölne néhány közérdeklődésre számottartó rövid történeti ismertetést. Vagy tekintsen be a kutatók műhelyébe, a levéltárakba vagy a múzeumba, s riport formájában beszélgessen el a kutatókkal, hogy ezzel is népszerűsítse a helytörténeti kutatást. A helyi kidványainkban feltétlenül szükséges volna a szaklektorálás. Ez egyrészt emelné bizonyára azok színvonalát, s másrészt pedig meg tudná mutatni a kutatóknak a kutatás helyes irányát. Beszéljünk irodalomtörténeti vonatkozású értékeinkről is. Néhány adat arra mutat, hogy Borsod gazdag a történelem, az irodalomtörténet és a folklór határán mozgó kéziratos emlékekben. Ezeknek a gyűjtésére feltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet. Nem egy paraszti kéziratos gyűjtemény lappang, amely naplószerűen közli egy világháborút megjárt katona napjait, élményeit vagy esetleg lírai jellegű visszaemlékezéseit, verses próbálkozásait. Ma már muzeális értékké váltak ezek a gyűjtemények. Helyük nem a magánházakban van, hanem a múzeumokban. Sok-sok történeti adatra bukkanhatunk az ilyen gyűjteményekben. E gyűjtésnek nagy hasznát is látnánk. A Földes Ferenc Gimnáziumban néhány évvel ezelőtt iskolamúzeumot hoztak létre. Az iskolamúzeumban a gimnázium tanárai és diákjai az iskola, a város történetével kapcsolatos anyagot gyűjtik. Célja az, hogy a tanulókat megismertessék kiállítás formájában az iskola történetével, s a gyűjtés során felgyűlt anyaggal a történelem, irodalomtanárok kezébe használható eredeti szemléltető anyagot adjanak. Rövid néhány esztendős története is arra mutat, hogy a gyűjtés hasznos volt. A gazdag könyv-, a hiányos újságanyag, az egyre szaporodó kéziratos anyag azt bizonyítja, hogy érdemes volt a gyűjtést elkezdeni. Szinte napról napról napra kerülnek az iskola tulajdonába olyan értékek, amelyek helytörténeti szempontból értékesek.