A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Kilián István: Hozzászólás

Vannak, akik minderre azt mondják — s valljuk be nem minden alap nélkül — hogy hol vannak azok az emberek, akik képesek valóra váltani a kitűzött feladatokat. Szerintünk megvannak nekünk ezek az embereink, csak meg kell őket keresni. Adottságok nélkül éppúgy nincs jó történész, még helytörténész se, ahogy nincs jó muzsikus, festő, vagy költő. Helytelen tehát az — a korábban részben általunk is vallott — nézet, hogy különböző tanfolyamok, előadások segítségével helytörténészeket képezhetünk ki. Ehhez azonban meg kell találni azokat az embereket, akik képesek ilyen munkára. Akkor azután meg kell teremteni számunkra a kedvező munkalehetőségeket, tehát munkásságukhoz mérten legalább részben mentesíteni kell őket egyéb kötelezettségektől. Lehetővé kell tenni részükre a megfelelő konzultációt egymás között s más területen, de hasonló problémákkal foglalkozó kutatókkal is. Biztosítani kell, hogy olyan értekezleteken, tudományos előadásokon, amelyek témájukat érintik, rendszeresen résztvegyenek s így a történettudomány országos áramába bekapcsolódhassanak. Természetesen anyagilag is honorálni kell munkájukat s ehhez a szerzői díj nem elég. Célszerű lenne talán egyes témákra célhitelszerűen bizonyos összegeket biztosítani s ebből fedezni a kutató és gyűjtőmunka költségeit. Amellett vissza kell adni, vagy talán inkább ki kell vívni a helytörténetírás rangját. Addig amíg a helytörténetírás ügye többségében jóakaratú vagy kevésbé jóakaratú dilettánsokon nyugszik s amíg a helytörténeti munkák többsége alacsony színvonalú, óhatatlan vele szemben bizonyos lenéző magatartás. Már pedig amíg el nem ismertetjük rangos tudományos tevékenységének s nem adjuk meg méltó művelőjének a kijáró erkölcsi és anyagi megbecsülést, éppen a legjobb erőket riasztjuk el tőle. Sokat segítene ezen, ha a helytörténeti kiadványokat valamelyik kiadó felvenné a profiljába. Mostanában sok szó esik — elsősorban irodalmi vonatkozásban — a vidéki könyvkiadásról. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy egy esetlégvidéken felállítandó kiadó — talán éppen Miskolcon — a helytörténeti kiadványok gondozását is feladatai közé sorolná. Beszámolónkban csak a szűkebb értelemben vett történettudomány kérdéseit érintettük. Nem tértünk ki egyéb történeti jellegű tudományok •— régészet, irodalom, történet, az anyagi kultúra történetének kutatásában egyre nagyobb szerepet játszó néprajz stb. — vizsgálatára. Ezt megtették vagy megteszik az illető szakterület képviselői. A felvetett problémák között azonban sok közös is van. Ha pedig utalunk a történészek és természettudományi képzettségű szakemberek együttműködésének szükségességére, méginkább áll ez az említett történeti jellegű tudományok képviselőire. Hadd fejezzem ki befejezésül azt az óhajunkat, hogy a jövőben ez az együttműködés mindnyájunk hasznára elmélyül és gyümölcsözővé válik tudományos életünk számára. GYIMESI SÁNDOR Kilián István (hozzászólás): Nagy örömmel hallgattam végig Gyimesi Sándor előadását a helytörténeti kutatás kérdéseiről, ötleteit hasznosnak tartom, s úgy vélem, megvalósításuk egészségesen segítené a helytörténeti kutatást. Nem óhajtok ismétlésekbe bocsátkozni. Szeretném néhány megjegyzéssel, néhány elvi kérdéssel, esetleg még konkrétebben érinteni az adott problémákat, s azok megoldására néhány javaslatot tenni. A magyar történetírás a felszabadulás után már túlhaladott álláspontnak tartja a polgári történetírást. Éppen ezért az a véleményünk, hogy az esetlegeeen készülő, vagy csak egyelőre tervbe vett helytörténeti tanulmányok szilárd dialektikus történelmi szemléletmódban készüljenek. Azt sem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy a pozitívizmus elleni harc jegyében gyakran a szellemtörténészek hibájába eshetünk. Tárgyi és időbeli adatok hiján kerülnek