A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Gyimesi Sándor: A helytörténetírás helyzete és feladatai megyénkben

Jelenleg azonban éppen a mélység hiányzik ezekből a művekből s válnak ezáltal használhatatlanná a tudomány egésze számára. Lehet, hogy az itt felvázolt kép kicsit sötétre sikerült. Nem az eredményeket kívántuk azonban elsősorban számba venni — beszélnek azok magukért — hanem a hiányokat feltérképezni. Ez talán jobban szolgálja a további munka' s ennek érdekében vázolni szeretnénk most néhány — általunk fontosnak tartett — feladatot. Mindenek előtt be kell hoznunk az elmaradást a Horthy-korszak és a felszabadulás utáni időszak történetének feltárásában. A megyei pártbizottság agit. prop, osztálya mellett alakult tavasszal egy bizottság a munkásmozgalom történetének kutatására. Ennek a munkáját kell kiszélesíteni és intenzívebbé tenni. Nagy feladatok várnak ebben marxista oktatási intézményeink —• Nehézipari Műszaki Egyetem marxista tanszéke, az Esti Egyetem és a Pártiskola — tanáraira. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy e korszakban még a források összegyűjtése terén is sok a tennivalónk. Felszabadulásunk évfordulójára feltétlenül kell készíteni egy kiadványt s már most szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a Tanácsköztársaság — melynek félszázados jubileuma közeleg — történetének dokumentumai, köztük például a Miskolci Direktórium jegyzőkönyvei — még nincsenek kiadva, de teljességükben még összegyűjtve sem. A várostörténeti kutatás — amely esetünkben elsősorban Miskolc történetét jelenti — fellendítésére munkacsoportot kell szervezni, amelynek tagjai egységes terv alapján dolgoznának ki részkérdéseket s az így elkészült tanulmányokat füzetsorozatban vagy gyűjteményes kötetben adnánk közre. A várostörténeti forráskiadásnak — elsősorban más városok példájára a legrégibb jegyzőkönyvek kiadásának — megszervezése is sürgető feladat. A falutörténeti kutatások elősegítésére célul lehetne kitűzni, hogy a történeti Borsod megyéről készülő helytörténeti lexikonhoz hasonlóan mai megyénk egyéb abaúj- zempléni stb. részeiről is hasonló munka szülessen meg. Az agrártörténeti kutatásoknál a Hegyalja történetének kutatását kellene tovább támogatni és kiszélesíteni, de a bükki erdőgazdálkodás, a mezőgazdasági ipar és újabb korból a termelőszövetkezeti mozgalom történetével kapcsolatos kérdések vizsgálata is fontosnak látszik. Tudunk olyan kezdeményezésről, amely az ország agrártörténeti térképét kívánja elkészíteni: bele kellene kapcsolódni ebbe is. Egész történeti irodalmunkban nincs még olyan tanulmány, amely akár a parasztság, akár a nagybirtok gazdálkodásának, árutermelésének történetét megvizsgálta volna a két világháború közötti időszakban. Miért ne születhetne ilyen munka — egyébként az ország más területein fog születni — megyénkben is? Magasabb történész fórumokon hazánkban is, külföldön is egyre gyakrabban hangoztatják a nemzetközi együttműködés szükségességét. Nálunk ezt aktuálissá teszi Csehszlovákiával kapcsolatban az, hogy megyénk területére vonatkozóan nagymennyiségű forrásanyag található csehszlovák levéltárakban. Talán elég, ha csak Abaúj megye és a leleszi konvent páratlanul gazdag anyagára hívom fel itt a figyelmet. Az együttműködés mind a csehszlovák, mind a mi történészeink számára hasznos, sőt hovatovább nélkülözhetetlen lesz. Közvetlen kapcsolat alakult ki történetünk folyamán e vidék és Lengyelország között is, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Akinek módja volt erre, tapasztalhatta, hogy a lengyel közgyűjtemények mennyi számunkra is hasznosítható anyagot tartalmaznak a lengyel történetírás is — amely éppen a helytörténetírás területén kimagasló eredményeket ért el, — sok tanulsággal szolgálhat számunkra. A nemzetközi kapcsolatok kiépítését s az együttműködés elmélyítését ilyen vonatkozásban feltétlenül feladataink közé sorolhatjuk.