A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Bodgál Ferenc: Néprajzi feladatok Borsodban

(ezen a téren Nemesik Pál és Mecsei László munkássága úttörő), többet foglalkozni a hajdani mezővárosok (Putnok, Mezőcsát, Mezőkeresztes stb.) iparosainak szokásaival, mert a ma élő 70—80 év közötti öregek még a céhesélet igen sok hagyományára emlékeznek. A gazdag és még kellően fel nem tárt céhes iratok is sok új anyagot nyújthatnak. A jeles napok szokásairól keveset tudunk, egy miskolci betlehemezés leírásán kívül az utóbbi években ebből a témából publikáció nem jelent meg s gyűjteményünk is keveset gyarapodott, bár néhány pályamunka ilyen vonatkozásban is tartalmaz adatokat. 4. Hiedelem A népi hiedelemre vonatkozóan sok apró adatot tartalmaz a Miskolc városi és megyei levéltár, s különösen gazdag anyagot tartalmaznak a boszorkányperek. Hiedelemgyűjtéssel átfogóan még nem foglalkozott senki. A régebbi kutatókat főleg a novaji halottlátó asszony foglalkoztatta, s Diószegi Vilmos kutatott erre vonatkozóan a legtöbbet, A miskolci, diósgyőri, hejőesabai halottlátó és ,,tudósasszonyok"-ra Bodgál Ferenc gyűjtött adatokat. Ezen a területen még nagyon sok a tennivaló, különösen a jeles napokhoz fűződő hiedelmeket, valamint a boszorkánypereket kellene alaposabban feldolgozni. Hegyaljai Kiss Géza, Herkely Károly közölt a néphit tárgyköréből néhány kisebb írást. 5. Népi tánc Már a XVIII. század elején említi Bél Mátj^ás „az híres miskolczi tánezosok"-at, jelezve, hogy az itteni kapások, szegény zsellérek, napszámos „betyárok" már ekkor is híres táncosok lehettek. A XVIII. század közepétől 1860-ig fellelhető levéltári adatot Bodgál Ferenc kutatja, s több adatközlése is megjelent. A ma is élő miskolci tánccal a ,,rac"-cal és a táncalkalmakkal Volly István foglalkozott. A sajónémeti és dédestapolcsányi táncokat Tóth János kutatja 1954-ben, a dél-borsodi táncokat pedig László-Bencsik Sándor gyűjtötte. Maácz László és Bodgál Ferenc a gönci csizmadiák „varsolin" táncát vették filmre. A tánckutatásban s főleg a népi táncmozgalomban jelentős szerepet vállaltak Schandl Józsefné és Balogh Sándor. Jelenleg a tánckutatás ellanyhult, s az utóbbi évekből gyűjtéseink, publikációink — levéltári anyag kivételével — nincsenek. 6. Játék Akárcsak! a népi élet más területére, gyermekjátékokra vonatkozóan is több adatot találunk levéltári forrásokban. Népi játékaink első tudatos gyűjtőjének megyénkben Tompa Mihályt tekinthetjük, aki 1846-ban játékgyűjtéssel is foglalkozik. Istvánffy a matyók és palócok között jegyzett le gyermekjátékokat, utána a gyűjtés jóidéig abbamaradt. Lajos Árpád a második világháború előtt kezdi meg ilyen irányú kutatásait, s különösen a barkóktól gyűjt sokat, és elsőnek készít el egy játékgyűjteményt. Bárányi Dezső a szentistváni gyermekjátékokat kutatta és dolgozta fel. Feltétlenül fontos volna — Miskolc város néprajzi kutatása kapcsán — a városi gyermekjátékokkal is foglalkozni. Ilyen irányú gyűjtéseket szakköri tagok folytattak. Itt a külvárosokban a betelepülő paraszt- és munkáslakosságból hamarosan összejön a játszó gyermekközösség, s átveszik egymás szokásait, játékait. NÉPI TÁRSADALOM, SZOCIÁLIS KULTÚRA Istvánffy és Kóris a matyók, illetve palócok között végzett kutatásai egy modernebb és komplexebb igényű szemléletet jelentenek. Kisebb cikkek a paraszti életviszonyokhoz nyújtottak adatokat. Boros Margitnak Ostorosról írott