A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. (Miskolc, 1963)

Tudományos ülésszak - Komáromy József: A múzeumi szervezet feladatai

TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK Tennivalóink számbavétele A Múzeumi Hónap keretében 1963. október 11-én a Herman Ottó Múzeumban egész napos ülésszak keretében tárgyaltuk meg a megye múzeumainak problémáit. Az üléseken részt vettek a tanácsok, a TIT, a Magyar Történelmi Társulat, továbbá a társmúzeumok képviselői is. A cél az volt, hogy kollektíven határozzuk meg a soron következő múzeumi és kutatási feladatokat. A múzeumi szervezet feladatai Mielőtt a 64 éves Herman Ottó Múzeum — e 450 év előtti iskola — helyiségében a múzeumok mai és jövő problémáival foglalkoznék, engedjék meg, hogy néhány pillantást vessek a múltra, múzeumunk kialakulására. A múzeumalapító Gálffy Ignác és Petró József mellett így meg kell említenem Buday Józsefet, Molnár Józsefet, Kiss Lajost, Istvánffy Gyulát, Kóris Kálmánt, Saád Andort, Marjalaki Kiss Lajost és Leszih Andort — múzeumunk első igazgatóját, akik munkájukkal nagymértékben hozzájárultak mai jelentős gyűjteményeink kialakításához. Ha azt vizsgáljuk, hogy hazánk múzeumai között a Herman Ottó Múzeum és gyűjteményei milyen helyet foglalnak el — az 1960. évi statisztikai adatokat nézve — érdekes képet kapunk. Gyűjtemény anyagunkat tekintve — a vidéki múzeumok sorában — a 8. helyen állunk 70 000 tárggyal, (összehasonlításul említem, hogy ez a szám Pécsett 194 000, Szegeden 188 000, Székesfehérvárott 127 000, Visegrádon 87 000, Nyíregyházán 86 000, Szombathelyen 78 000 és Debrecenben 76 000.) Ezzel szemben — a kiállítási lehetőséget, raktározást és egyéb szintén igen lényeges kérdéseket tekintve — távolról sem ilyen kedvező a helyzet. A múzeumi elhelyezés (légköbméter-adatok) összehasonlítása szerint múzeumunk már a 25. helyen áll, és még ennél is kedvezőtlenebb a helyzet, ha a kiállítási terület nagyságát vizsgáljuk, mert ilyen összehasonlítás alapján múzeumunk a 45. helyen áll. Ez a hely pedig semmiképpen sem méltó a nagy gyűjteményanyaghoz, melynek csak egészen kis töredéke mutatható be, és még kevésbé Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Miskolc város országos politikai és gazdasági jelentőségéhez. Ugyanekkor viszont a látogatók száma, tehát a múzeum iránti érdeklődés igen jelentős. Az 1954. évi látogatók számával (92 000) például a vidéki múzeumok között az 5. helyen állt. A múzeum elhelyezési lehetőségei sohasem voltak kedvezőek. Bár alapításakor megkapta a mai épületet, azonban még több mint 30 éven keresztül különböző iskolákkal kellett osztozkodnia a helyiségeken. Csak 1930-ban jutott az egész épület birtokába. A múltban több ízben felmerült, de megvalósításra sohasem került, a miskolci kultúrpalota ügye, melyben a múzeum és az akkor keretébe tartozó nyilvános könyvtár is megfelelőbb elhelyezést kapott volna. A gyűjteményanyag által nyújtott lehetőségekhez viszonyítva a kiállítási helyiségek száma már a harmincas években is szűk volt. A helyzet az anyag növekedésével még kedvezőtlenebbé vált. Ilyen helyzetben találta a múzeumot az 1950-ben bekövetkezett államosítás. Bár ezt követően a nyilvános könyvtár önálló szervezetté alakult és a múzeumban használt helyiségeit átadta, elhelyezési tekintetben mégsem következett be lényeges javulás. Ugyanis a korszerű múzeumi munka követelményeinek megfelelően több tudományos munkatársat kapott a múzeum, akik részére megfelelő munkahelyet kellett biztosítani,