A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 4. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Patay Pál: Szőttest utánzó díszítések a rézkori kerámián

8. kép. A 6. képen ábrázolt edény mintázatának megfelelő fonatolás. A minta egyszínű szálakból, kizárólag fonástechnikával is megalkotható. 9. kép. A bodrogkeresztúri rézkori temető I. sírjából származó csésze mintázata. Sematizált rajz. Az edény felületén a vastag vonallal határolt mintarészlet látható. dül a függőleges, illetve vízszintes szálak elrendezésével '(8. kép). A fenlti mintaelemzés alapjain kiderül, hogy a bükki kultúra fonatolásai egyszerűbb technikával készülteik, mint a tiszai kultúráé. Ettől függetlenül a mintaelemek is különbözők. A tiszai kultúrában általában véges, igen gyakran szögletes S. illetve Z alakú elemekből tevődik össze az egész minta, a bükkiben viszont általában végtelen zegzugos, elágazó, szalagszerű sávokból. Ugyanakkor az edények keret elő díszítései majdnem erőteljesebben kiképezettek, úgy, hogy szinte lerí róluk az eredeti fonatolt edény merevítő vázát utánzó voltuk. Nem egyszer az edényeknek négyszögletesedő alakja is a fonatolt edények közvetlen utánzatának látszik. (Ebben az esetben a díszítés-keretek mindig az oldaléléken helyezkednek el.) így tehát Csalog Józsefnek azt a megállapítását, hogy a bükki kultúra kerámiáján szereplő textilmintás elemek tiszai eredetűek.

8 bizonyos tekintetben felül kell vizsgálnunk. Igen valószínűnek látszik, hogy a bükki [kultúra fazekasai a mintákat közvetlenül fonatolt edényekről vették át, nem pedig a tiszai kultúra kerámiájáról. Az viszont könnyen lehetséges, hogy a tiszai kultúrától sajátították el a fonatolt edényeknek a kerámiában való utánzását, míg ők maguk eredetileg csak tökhéjstb. edényt utánzó bomba és félgömb alakúakat készítettek agyagból. Ezek után az előzmények után térjünk rá a rézkori borogkeresztúri kultúra kerámiája díszítő elemeinek vizsgálatára. A legtöbb esetben itt is keretekbe foglaltak, de a végtelenségig ismételhetek a minták, úgyszintén átlós irányú rácsrendszerbe illeszkednek. ft> mintát azonban itt a felület sűrű 'hálószerű bevonalozása képezi, amelyet zegzugos elágazó vonalozatlan, vagyis kihagyott sávok, szalagok szakítanak meg (9—15. kép). A minta tehát két részből tevődik össze: egy alapból, a hálóból és egy tulajdonképpeni mintából, a kihagyott szalagokból. E mintát vizsgálva Kovács István már régen megállapította, hogy azt ha nem is dolgozott sablonokkal az edény készítője, a díszítés megalkotásához legalábbis előmintát használt és hogy ez a minta a szövésminták fajához tartozik.

9 Hogy ez menynyire helytálló, azt az is igazolja, hogy a pusztaistvánházi rézkori temető 29. sírjának díszített edényen a felületet borító két kereteit mezőben az egyébként igen szabályosan kidolgozott minta vonalvezetésében a mintának pontosan azonos részén tökéletesen azonos hibát találtak. Ha a fazekas nem dolgozott volna előmintával, ez nem következhetett volna be. Nem lehet kétséges azonban az sem, hogy az előminták csakis sík felületen megalkotottak lehettek. Gömbölyű edényfelületen ilyen szabályos rácsrendszerbe illeszkedő minta nem születhet meg. De meg is látszik, hogy a minta felrajzolásakor, amennyiben göm-