A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 4. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Patay Pál: Szőttest utánzó díszítések a rézkori kerámián

bölyű edényfelületre akarta azt alkalmazni a fazekas, komoly nehézségekkel küzdött, amit csakis torzítással tudott megoldani, mint pl. a fentebb említett pusztaistvánházi edényen a hálórendszer egymást keresztező vonalai metszési szögének megváltoztatásával, ugyanúgy, mintha egy gömbölyű felületre egy durva szövésű vásznat gyűrődésimentesen akarnának rásimítani. Már ebből is nyilvánvaló, hogy a bodrogkeresztúri kultúra kerámiájának eme mintáit textiliákról másolták le, illetve vették át. A bodrogkeresztúri kultúra kerámiájának hálómintás díszítéseit közelebbről vizsgálva egykönnyen meggyőződhetünk arról, hogy ha kisebb (hibák adódnak is a hálószerű alap kiképzésében, az nem tetszőlegesen felfektetett, hanem határozott rendszert követő épp úgy, mint a beleépített kihagyott sávok lefutása is. A kihagyott sávok szélessége az egyes mintákban a hálózat meghatározott számú kockájának felel meg. Úgyszintén meghatározott számú kockányi szélességet érnek el a kihagyott sávok közeinek megfelelő helyei is. Kitűnik tehát ebből, hogy maga ez a hálóalak egyben eredeti szerkezeti alkatelem is. A hálóalap szerkezete azonban kizárni látszik azt, hogy ez a minta háncs- vagy gyékény fonatolás után készült volna. 10. kép. A pusztaistvánházi 29. sír tejesköcsög alakú edényének mintázata. Sematizált, helyenként javított rajz. Ez a szerkezet sokkal inkább szövésre emlékeztet, amelyben minden egyes bekarcolt vonal egy-egy fonálnak felel 11. kép. Mély tál mintázata. Lelőhelye: Marosvásárhely.