A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Zsadányi Guidó: Miskolc küzdelmei az első vasútért

vén — tisztán üzleti szempontok játszottak itt szerepet. A Tokajon keresztül vezetett pálya hossza rövidebb volt, mintha a debreceni vonalon kívül megépítették volna a közvetlen Pest—miskolci vonalat is. Miskolcnak és Kassának a közvetlen vasúthoz fűződő elsőrendű gazdasági érdekei valószínűleg nem érdekelték a Társulatot, miután a két vonal helyett így egy vonallal kevesebb befektetéssel oldotta meg a kérdést. Maga a vasútépítés előkészítése nagy erővel folyt, 1856 végén már jelenti a Társulat a Debrecen—Miskolc—kassai vonalon a pálya kitűzésének befejezését, lH A közvetlen vasút építésének gondolata azonban ekkor még mindig foglalkoztatja a sajtót, a Pester Lloyd egyik cikkében a vonalvezetést is közölte. E szerint a vonal Pestről Rákoskeresztúron, Sülyön, Menden, Szecsőn, Nagykátán, Jászberényen, Árokszálláson, Tarnamérán, Füzesabonyon, Mezőkövesden, Ernődön keresztül vezetett volna Miskolcra,

20 A Tiszavidéki Társulat közben növeli hatalmát. Megszerzi az Államvaspályától a Cegléd—szolnoki vonalat és ebben a szerződésben ismét utalás történik arra, hogy a Társulat fenntartja jogát a Cegléd—miskolci vonal megépítésére. Miután azonban ebben az időben a Tokajon át vezető vasútvonal építési munkálatai már folytak, ezt a pontot csak a Társulat számára szolgáló biztosítékként tekinthetjük, mert így nem kellett félnie attól, hogy más élelmes vállalkozó megépíti a közvetlen vonalat.

21 A vasútépítés megindulása után Andrássy György ismét levélben fordul a városhoz, melyben a vasútépítéshez szükséges területek díjtalan átengedését és — tetszés szerinti mennyiségű — építőanyag ingyen való átengedését kéri a miskolci községtanácstól.

22 A községtanács érdemben nem foglalkozott a kérdéssel, miután a tervezett vasút a közbirtokosság legelőjén vezetett keresztül, a kérdést a közbirtokossághoz utasította. Az érdekelt birtokosok nem nagy lelkesedéssel viseltettek a vasút iránt, ellenállásuk folytán a községtanács nem engedett át ingyen területet a vasútnak, mint azt például Szeged városa tette

23

, hanem szigorú feltételeket szabott.

24 Ebben az időben a gazdák még többségben voltak a községtanácsban. így érthető. hogy miért születtek határozatok a földek védelmében, az ipar és kereskedelem érdekei ellen. A kisajátítás körüli viták alatt 1857 szeptember 17-én megtörtént a vasút borsodmegyei szakaszának közigazgatási bejárása is. A városnak különösen fájó pontja az állomás elhelyezése volt. A Társulat az indóházat nagyjából a mai személypályaudvar helyén tervezte, ami a száz év előtti beépítési viszonyok mellett bizony igen messze volt a beépített területtől. A községtanács annak érdekében, hogy az indóház közelebb kerüljön, egyenesen a bécsi kereskedelemügyi minisztériumhoz fordult panaszával. A panasz lényege az, hogy a város tudta és megkérdezése nélkül jelölte ki a Társulat az indóház helyét, az eredeti tervtől eltérően és így a város legjobb földjeit kell kisajátítani. A tervezett elhelyezés a város alsó szélétől 2,2, felső szélétől pedig 3,8 km-re van, ez a helyzet ^különösen az iparos osztályra, s az utasokra, s idegenekre nézve impracticus, a kereskedésre káros, a városra terhes, s azon előnyöket, melyeket a vaspálya nyújtandna, egészen parallizáló. Mert az iparos, utazó és csekély módi ember szekéren vagy omnibuszon, ha volnának is ilyenek, nem mehet...-« »De a kereskedésre nézve is okvetlen azon aránytalanságot fogja előidézni, hogy míg egy málhát vasúton Bécsből idáig 98 pkr-ért szállítanak, ugyanazt a pályafőtől a boltig, vagy a városban lakó spediteur-ig 1 f 40 kr—2 ft-ért fogják szállítani, s ezen úton fog a kereskedőnek azon nyeresége, mellyet a vasút nyújtana, elenyészni...« Ismerteti ezután a város rendkívül kedvezőtlen gazdasági helyzetét, melyben az építkezés szünetel, majd így folytatja: »Ki a helybeli körülményekkel csak némileg ösmerős, reménye sem lehet, hogy azon roppant tér, mely városunk legszélső apró szalmás kunyhói és a tervben lévő indóház közt fekszik, valaha is beépítessék.« A teljesen elfogadható ellenvetések után a községtanács javaslatot tesz arra, hogy az indóház »a város lehető legközelebbi szomszédságába és a Szinva patak balpartjára, a Szinva és a Kassára vezető töltés közti térre tétessék át«, amit egyébként a két évvel ez-