A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Zsadányi Guidó: Miskolc küzdelmei az első vasútért

MISKOLC KÜZDELMEI AZ ELSŐ VASÜTÉRT ZSADÁNYI GUIDÓ Az a hatalmas fejlődés, mely a vasútvonalak kiépítése következtében a kezdődő kapitalizmus állapotában lévő Ausztriában a múlt század harmincas éveitől kezdődően egyre nagyobb ütemben jelentkezett, nem maradt visszhang nélkül hazánkban sem. Az 1836. évi országgyűlés elfogadja az első vasúttörvényt (XXV. t. c), mely már a főbb vonalak felsorolását, így a Miskolcon át Galicia felé vezető vasútvonalat is tartalmazza. Miskolci iratokban először Szűcs Sámuel naplójában találkozunk a vasúttal. A naplóíró 1839-ben utazik a Bécs és Wagram között nem sokkal előbb megnyílt első osztrák gőzüzemű vasúton. Élményeit naplójában közli, melyet érdekesség kedvééért ide iktatunk: »A gőzkocsi, mellyre ültünk, Saturnus nevet visel, mellynek locomotívjához 12 kocsit kötöttek, elindulásunk előtt nagy süvöltés történt, valamely kínos vékony hanghoz hasonló, ezután lassú lihegések közt csendesen kezdé pályáját kocsink, míglen fokonként nagyra nevekedék sebessége; de a mellettünk eltűnő tárgyakat és az út mellé, egymástól kiszabott távolságra álló embereket kivehettük, ezek baj esetére jelt adandók, most kéz kinyújtással tudaták, hogy bátran utazhatunk. — Jól láttuk azt is, hogy mint futnak a lovak a gőzkocsi nagy füstjétől és zörejétől.*

1 Pontosan húsz évnek kellett azonban addig eltelni, míg Szűcs Sámuel Pestről Miskolcra is vasúton utazhatott. A húszéves lemaradást részben Magyarország gyarmati jellegű gazdasági elnyomása, majd a szabadságharc és a Bach-korszak okozták. Nem lesz érdektelen a Miskolcot érintő vasútvonal megnyitásának előzményeit Szűcs Sámueltől a megnyitásig áttekinteni. A vasútvonal megnyitása előtt Miskolcot Pesttel, illetve Kassával és Eperjessel az Eperjesi Gyorsutazási Intézet (korábban Matthaeides Károly) által fenntartott gyorskocsi-járatok kötötték össze. E gyorskocsik nyáron 24 óra alatt tették meg a Pest—miskolci utat. Szállítóképességükre jellemző, hogy midőn 1847 áprilisában már naponta mindkét irányban 2 batárt indítottak, büszkén hirdették, hogy most már hetenként 30 utas biztos jegyet válthat Pestre és 3 Kassára.

2 A teherszállítás pedig lényegesen lassabban haladó társzekerekkel bonyolódott le. A közlekedés elmaradottsága és a rossz utak miatt nem tudják a gyárak termékeiket megfelelően értékesíteni. A diósgyőri vas értékesítésének legnagyobb akadálya, hogy Pestre vagy Kolozsvárra történő szállításának költsége többet tesz ki, mint az előállítási költség.

3 Az igény a vasutak mielőbbi bevezetésére aránylag egészen korán jelentkezik. Lichtenstein József miskolci kereskedő már 1838-ban cikket ír, melyben fejtegeti, milyen hasznok származnak Miskolcra abból, ha a tervezett vasútvonalat erre vezetik. Cikke végén javaslatot tesz arra is, hogy a Debrecenbe tervezett vasutat Miskolcon keresztül vezessék, mert így » .. . hazánknak két külön helyzetű termékdús vidéke fogna egyesíttetni.*

4 A kívánság azonban még sokáig csak kívánság maradt. A Szitányi-Ullmann Mór által alapított Középponti Vasúttársulat 1844 május 18-án nyert engedélyt a Marchegg— Pozsony—Pest—Debrecen közötti fővonalra és az ehhez csatlakozó aradi, nagyváradi és rakamazi szárnyvonalakra.

5 A Társaság 1844. július 29-i ülésén jelentették be, hogy a Helytartótanács engedélyezte a Pest—debreceni vasútnak Rakamazig történő meghosszabbítását. Ugyanekkor eldöntötték azt is, hogy a vonalat nem Miskolc érintésével vezetik. Ugyanis Miskolc város és a megye kéréssel fordultak a Társulathoz, hogy Miskolcot is hozzák kapcsolatba a vasúttal.

6 Miskolc és Borsod megye nem nyugszik bele ebbe a döntésbe és tovább folytatják a harcot a vasútért. Ez a harc nagy lendületet kap Szemere Bertalan bekapcsolódásával, aki nagy lelkesedéssel, kitartással buzgólkodott a vasút érdekében. Szemere 1846 szeptemberében hirdetményt tesz közzé, melyben bejelenti, hogy Miskolcnak a Középponti Vasút pályájához csatlakozó szárnyvonallal történő összekapcsolására társulat alakult és választmány küldetett ki a tervek kidolgozására.

7 Az előkészítő tárgyalásokba bevon-