A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Dajaszásziné Dietz Vilma: Mezőkövesdi hímzett lepedővégek

társainak hathatós segítsége és támogatása. Midőn fenti kutatási eredményeimet közreadom, szolgálatot kívánok tenni dr. Soós Imre kedves barátomnak. — aki a , Diósgyőr vaskohászatának története'' című sorozatunk első kötetét írja, hogy ezeknek az adatoknak a birtokában még színesebbé és érdekesebbé tegye közös ipartörténeti munkánkat. Jegyzet: 1. Országos Széchenvii Könyvtár (kézirattár. Fol. Genm. 882. 49- 53 oldal. 2. Prudndkl Haniken Miksa: A Magyar Korona Országainak szén te lenéi és szénbányászata. Budapest. 1878. 1—2 oldal 3. íkivár. 1936. LI. évi. III. sz. 782. oMa-l. 4. Bányászati és Kohászati Laipoiki. '.1937. évi. ÍÜ4. oldal. 5. Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattár. Fol!. Genm. 892. 2—5. oktal MEZŐKÖVESDI HÍMZETT LEPEDŐVÉGEK DAJASZÁSZYNÉ DIETZ VIDMA "Vőlegényünknek elszállt a galambja, ide szállott, ebbe a lakásba, megtaláltuk, annak a fészkéért jöttünk ide!*

1 Mezőkövesden a vőlegény násznagya e szavakkal kéri ki menyasszonyának »ágyát«. Az ágy ilyenkor az egész kelengyét jelenti. Ezután tréfás alkudozás következik, amely sok évődésre ad alkalmat és amelynek végén a menyasszony násznagya kijelenti, hogy »rakhatják az ágyat*.

2 A kocsira először a »kaszlit*. kis ládát és a szétszedett nyoszolyát teszik föl lábbal lefelé, majd ezek tetejére rárakják a párnákat, dunnákat és oldalról a hímzett lepedőket, úgy, hogy díszített végük jól láthatóan érvényesüljön, így indulnak a vőlegény házához, de nem a legrövidebb úton, hanem a falun végig, hogy az egész falu népe megcsodálhassa az ágyat és főleg a szépen hímzett lepedőket. A menyecske új otthonában ládájában őrzi a hímzett lepedőket, ameddig a kamrában van a hálóhelye, csak mikor ő lesz a gazdaasszony, s már megilleti a házban való alvás, terítheti ki az ágyra. A hímzett lepedőket a »toronusos nyoszolyára* terítik, Istvánffy

3 így írja le az ágyvetést: »Az ágyba legalul szalmazsákot helyeznek, erre egy tollyuval töltött derekaljat, a jobbmódúak kettőt, — azt aztán letakarják néhol a gazdaghímzésű fehér gyolcsból készült selymes lepedővel, legtöbb helyen pedig a piros falu virágos olajosból készített pipi ágyterítővel, melynek sűrű ráncokba szedett, majdnem földig érő eleje két sor ezüstfejes csipkével van díszítve.* Adatközlőink úgy egészítették ki ezt a leírást, hogy az ágy felső végében a hímzett lepedő a pipi ágyterítő alól kilátszott. Az ágyterítő tetejére pedig még párnák és dunna került, oly magasra tornyozva, hogy majdnem a mennyezetig ért. A lepedők kétrészesek, t. i. két vászonszélből vannak összevarrva. Egyik oldalon a két szél keskenyebb végére hosszanti folytatásként egy-egy »lepedofiók* (lepedővég) van varrva. így két egyforma lepedővéget hímeztek és ezeket egymáshoz és a lepedőhöz »pólyakötő madzag*-gal (keskeny gyári szőttes pamutszalag), vagy »pántliká*-val (selyemszalag) varrták hozzá. A szélét gyári csipke, paszomántdísz vagy rojt díszítette. A hímzett lepedővégek alapanyaga eleinte háziszőttes vászon, később »sárga vászon* (angin), vagy egy sűrűbb fajta gyolcs volt. Rövid ideig használtak kanavászt (sztramin) a »gázos* lepedővégek készítéséhez. A hímzőfonal eleinte pamutfonal volt, később durvább és finomabb gyapjúfonal (berliner »belina«), majd szűcsselyem és végül műselyem. A pamutfonal eredeti vastagságban, a gyapjú-, illetve berlinerfonalat eredeti vastagságában, de széjjel választva is használtak, a szűcsselymet »fejtettek« (kettéosztották), műselyemmel eredeti vastagságban hí-