A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)

TANULMÁNYOK - Dajaszásziné Dietz Vilma: Mezőkövesdi hímzett lepedővégek

Ágyvitel az 1920-as években Mezőkövesden. A kocsi oldalán jól láthatók a hímzett lepedővégek. (Palotay Gertrúd felvétele.) meztek. A lepedővéghímzés öltéstechnikái: a subrikolás ("bossoka«), vagdalásos, a keresztszemes-, szálánvarrott-, nyolcas- (»tört*), lapos-, szár- és láncöltés. A hímzések színe itt is, mint országszerte, az 1870-es évekig eleinte fehér volt, később megjelent a piros és kék. 1880 körül divatba jött a berliner fonal és ezzel együtt bővült a színskála bordóval, zölddel és sárgával; később ezek árnyalatait, továbbá lilát, püspöklilát (»meggyszinu-«), parasztrózsaszínt («tüdoszin«) stb. is használtak. Ilyen színekkel hímeztek az 1890-től használt szűcsselyemmel is. 1911-ben alkalmazták először a műselymet és ez időtől kezdve hímezték a kereskedelemnek is, amely a »tört« színek alkalmazását kívánta. Néhány ilyen színárnyalat megmutatkozik a saját használatra készített darabjaikon is, domináló szín azonban a piros. A lepedővégek motívumai virágelemek, növényi ágak, sokféle rózsa, ezek között a legismertebb a "matyórózsa*, továbbá tulipán, csillag, georgina, katóka, fukszia, gyöngyvirág, nef elejts, akáclevél, rozmaring, stb. A legrégibb darabokon madármotívumok is találhatók. A lepedővégeken kétféle kompozíció különböztethető meg: a tengelyes és a térkitöltő elrendezés. A "belinás lepedőkön*, melyek a múlt század végén készültek, szembetűnő az akkori két leghíresebb előrajzoló »íróasszony« Molnár Andrásné Nagy Borbála "Kis Jankó Bori* (1854—1927) (az általunk ismert Kis Jankó Bori néni édesanyja), és Vámos Gáspárné Lévai