A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (Miskolc, 1956)
TANULMÁNYOK - Patay Pál: A Szerencs-hajdúréti rézkori temető
mezőre osztja. Ezekben ferdén futó párhuzamos pontsorok között meandrikusak láthatók. M. 3.6, pá. 11.2, fá. 3.7 cm; lelt. sz. 28/1936 (18. kép). Ahhoz, hogy a Szerencs—hajdúréti temetőt megfelelően értékelni tudjuk, előre kell bocsátanunk, hogy hasonló jelenségeket feltüntető és hasonló leleteket szolgáltató temetőt már nem egyet ismerünk, nemcsak Magyarország, hanem a megyénk területéről is. Sőt éppen Szerencs közelében, Bodrogkeresztúron tárták fel azt a temetőt, amelyről ezt az egész kérdéses őskori kulturális csoportot, minthogy a létezését ott ismerték fel elsőízben, bodrogkeresztúri kultúrának nevezték el. A Szerencs—ihajdúréti temetőben megfigyelt jelenségek és leletek teljes mértékben megfelelnek a bodrogkeresztúri kultúra általánosan megismert képének. Emellett szól már a halottak eltemetésének módja is: a zsugorított testhelyzet (helyesebben a végtagok erőteljes behajlítása), a különböző nemű halottak más-más — a férfiak a jobb, nők a baloldalra való fektetése, 5 a halottak azonos, K—Ny irányú tájolása, vagyis áként való sírbahelyezése, hogy a fejük K, a lábuk Ny felé legyen. .A leletek között a szokásos tárgyakat találjuk. Ilyenek elsősorban is a kőkések, amelyek a jobboldalon fekvő férficsontvázak jellegzetes mellékletei, miként Szerencsen is az 1. és 4. sír esetében (1, 4. kép). Itt jegyezhetjük meg, hogy a kőkésekkel ellentétben, az ékszerek általában a bal oldalon fekvő női vagy gyermek csontvázak mellett találhatók. (L. 9. sír.) A kőkések rendszerint szorosan a koponya mellett fordulnak elő, síronként 1—1. A koponya melletti helyzetük arra enged következtetni — más eszközökkel ellentétben —, hogy a sírbahelyezésüknek átvitt rituális jelentősége volt már és nem az, hogy a halottnak a túlvilágon, mint eszköz, rendelkezésére álljon. Az edényzetben a vezértípus itt is a tejesköcsög alakú edény, amely az általános gyakorlatnak megfelelően síronként 1—1 példányban van jelen a koponya közelében (9., 11. kép). A gömbsüveg, félgömb és fordított csonkakúp alakú csészék (2., 3., 5., 12. kép) szintén általánosan elterjedt alakjai a bodrogkeresztúri kultúrának és miként a mi esetünkben a 9. sírnál is tapaszK « <X « Í4 i6 <j hhhhhh 22. kép. Az edényfedő két mezejének mintázata. Sematizált, helyenkint javított rajz. 23. kép. A Történeti Múzeum csészéjének mintázata. falható volt, leggyakrabban a tejesköcsög mellett találhatók, néha utóbbiak száj ára ráhelyezve is. 6 Ugyancsak j elle mzőek a virágcserép alakú edények (7. kép 4), nagyméretű korsók, kétfülű mély tálak (7. kép 2), a 6. sír gömbhasú edénye (6. kép 2) és az edényfedő is (16. kép). Ismert jelenség az edényfülek