A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 2. (Miskolc, 1955)

RÖVID KÖZLEMÉNYEK - Ismeretlen fejezetek Miskolc népének történetéből

Eísele Gusztáv monográfiáját, melyből csak a Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyék Bányászati Monográfiája készült el, a második kötetet: Borsod megye Kohászati monográfiájához az anyagot tíz évig gyűjtötték és mégsem készült el a mű. Mi a monográfiát befejezzük és a miskolci közönség rendelkezésére fogjuk bocsátani. Addig is mindenki szíves türelmét kérjük. Ismeretlen fejezetek A Népvándorlás, középkor A „Múzeumi Napok" keretében a Múzeum, a Múzeumi Bizottság és a TTIT 1955 november 26-án vitaestet rendezett a fenti címen. Komáromy József múzeumvezető vitanyitó előadásában részletesen ismertette a Sötétkapu-melletti ásatások eredményeit és kihatásait. A megtalált quád és vandál jellegű lakóverem az i. u. II—IV. századból való, így Miskolc nem 7—800, hanem 1700 éves múltra tekinthet vissza. Az ásatás az említett II—IV. századi lakóvermen kívül VIII—IX. századi — valószínűleg szláv — település nyomait, továbbá egy IX—XI. századi paticsfalú ház maradványait is feltárta. Mindezek teljesen új adatokat jelentenek. Ezt követi egy III. Béla korabeli paticsház, mely az égési nyomokból következtetve a tatárjárás idején pusztult el. A következő épület, melynek nyomait megtalálták, XIV—XV. századi paticsház. Az utána következő nyomokból Hevesi Mihály prédikátor háza pontosan meghatározható. Hevesi házát követő épületeket a vagyonos Dőrycsalád tagjai emelték. A Dőry-házat Grassalkovich idejében a kamara szerzi meg, majd a múlt század elején Cincifa Ádám gazdag görög kereskedő vásárolja meg. Egyetlen telken másfélévezred városi kultúrájának különböző emlékeit találták meg. Milyen véletlen szerencse és mekkora érték egy fejlődő szocialista város közepén ilyen természetű leletekben a történelmi fejlődés csaknem teljes keresztmetszetét feltárni. A továbbiakban Komáromy József ismertette azokat a fontosabb problémákat, melyek a Sötétkapu-melletti ásatások eredményei alapján merültek fel, így: 1. a népvándorláskori quád és vandál cserépanyag mellet a Resatus és íiskolc népének éleiéből és urbanizálódás kezdetei Pacatus jellegű terra sigillata már nem helyi kultúrát, hanem behozatalt, vagyis élénk kereskedelmi forgalmat jelent. Az első quád vagy vandál települést vagy a jazig-szarmata népvándorlási hullám, vagy az avar beözönlés pusztította el és helye sokáig termőterület. 2. A középkorban a Sötétkapu helyén szláv, honfogláláskori és kora Árpádkori cserepekkel datált több település volt. így revízió alá kell venni eddigi feltevésünket, hogy az oklevelekben először 1245-ben említett Miskolc kizárólag a Szinva déli partján terült el. Azt fejtegette, hogy Miskolc település már a tatárjárás előtt átterjedt az átkelőhely (mai Sötétkapu) környékén a Szinva északi partjára is. így Marjalaki Kiss Lajosnak Ó-Miskolc határaira vonatkozó megállapításait oly mértékben finomíthatónak tartja, hogy a település Kálmán király korában már létezett a Szinva északi partján is. 3. A tatárjáráskor elpusztult épületet Komáromy útszéli csárdának véli s létével intenzív kereskedelmi forgalmat lát igazolva. 4. Bár a Hevesi kúria helye pontosan meghatározható, kérdés azonban, hogy a feltárt középkori pince tartozéka volt-e? 5. Külön vizsgálatot igényel a piactér és az ősi szekérút kapcsolata, továbbá a piac fejlődése egészen a Sötétkapu megépítéséig. 6. Az urbanizálódás Miskolcon Marjalaki Kiss Lajos kutatása szerint — az Anjouk feudális monarchiájának vége felé indul meg. Ezt igazolják az e korból való díszkerámia-töredékek. Az erőteljesebb városiasodás azonban a XVI. század elején, az észak felé irányuló borkereskedelem révén jelentkezik. Ekkor kezdődik az első kőház építése is.