A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 2. (Miskolc, 1955)

RÖVID KÖZLEMÉNYEK - Ismeretlen fejezetek Miskolc népének történetéből

ismert és nagyrabecsült vállalat, megkívánja dolgozóitól, hogy munkával teli történetét minden dolgozója ismerje. Ennek a célnak az elérésére folytatólagos cikksorozatban ismertetni fogjuk mindhárom gyárunk történetét." Ilyen előzmények után a gyár történelmével való foglalkozás mind nagyobb területen folytatódott. Rendszeres kutatómunka azonban még nem indult meg. 1951-ben a gyár igazgatója, Herczeg Ferenc, egyik külföldi útjáról viszszatérve, megbízást adott a gyár néhány dolgozójának, — köztük nekem is, — hogy a múlt és jelen berendezéseinek összehasonlítását képekben készítsük el és ehhez szükséges magyarázó szöveget is készítsük el. A szöveges rész elkészítésével engem bíztak meg. A kutatások azt bizonyították, hogy a saját és a budapesti levéltárakban oly hatalmas anyag áll rendelkezésre, melyből egy komoly monográfia összeállítható. Ilyen előzmények után 1952. szeptember 16-án a gyár igazgatósága megbízást adott a gyár történelmének megírására. A megbízatás után, tekintve, hogy az alapítóval kapcsolatos anyag az egri levéltárban található meg, a gyár igazgatósága Soós Imrét bízta meg a hámori gyár anyagának összegyűjtésével. A gyűjtés tehát 1952. szeptembere óta tart. önök, akik ismerik a helyi adottságokat, tudják, hogy a gyárra vonatkozólag adatokat csak a század elejétől kezdve lehet találni, míg az azt megelőző időről az Országos Levéltár, a Nemzeti Múzeum, a Miskolci Levéltár, az Egri Levéltár adataira lehet támaszkodni. Mint megállapítottuk, ez az anyag sem teljes. A gazdag anyag a Selmecbányái Állami Bányászati és Kohászati Levéltárban, valamint a szomolnoki Levéltárban található meg. Igen sok nehézséggel kellett megküzdenünk addig is, míg sikerült sokszor hármas közvetítő útján az érintkezést felvennünk az említett levéltárakkal. Ujabb nehézséget jelentett a fellelt anyagnak áthozása. Sikerült a Levéltárak Országos Központjával egy megállapodást létesítenünk, hogy kb. 5000 filmkockára engedélyt adnak Szlovákiából való anyag áthozására. Ez év közepén még nem tudtuk, hogy milyen anyag áll rendelkezésünkre Selmecbányán. Hoszszas táviratváltás után végre megtudtuk, hogy a 18. század végétől 1889-ig kb 10 000 filmkockára való anyag áll rendelkezésre, melynek fényképezését elvállalják. Állandóan összeköttetésben vagyok a szlovák elvtársakkal, s remélem, hogy az év végére már Soós Imrének és nekem is birtokomban lesznek azok a filmkockák, melyeknek anyaga a magyar ipartörténelemben és ezen belül gyárunk történelmében is eddig ismeretlenek voltak, mert ezt az irattári anyagot eddig még senkisem kutatta. Az .eddigi kutatás eredményéről csak annyit kívánok megemlíteni, hogy 1914-ig az általam gyűjtött anyag kb. 4—5000 gépelt, teljes oldal, azonkívül kb. 40 000 eredeti irattári írott lap és kb. 50 db könyv, mely a gyár zárszámadásait tartalmazza 1880—1914-ig. Ehhez az anyaghoz jön még a Selmecbányái Levéltár kb. 5000 filmkocka anyaga. Kutatni kell még az Országos Levéltár II. osztályának anyagát, mely kb. 10 000 lapot teszi ki kutatási viszonylatban. Soós Imrének az országban fellelhető anyaga már nincsen, az ő munkáját a Selmecbányái Levéltár anyaga fogja elősegíteni. Kettőnk kutatásában Soós Imrének a kevés anyag nehézségeivel, nekem pedig a hatalmas anyag gondos kiválasztásával kell megküzdeni. Mindezeket azért kívántam ily részletességgel leírni, hogy a Közlemények 40. oldalán szereplő utolsó bekezdésre a választ megadjam. A miskolciaknak és a diósgyőrieknek jogos régi kívánságát kívánom én is teljesíteni akkor, mikor a város legnagyobb ipari üzemének történetét feltárom, azonban nem tartom még időszerűnek, hogy hiányos kutatási anyagból írjak meg egy monográfiát és abba a hibába essek, mint sokan, akik a közelmúltban felületes kutatási anyaggal valójában meghamisították néhány gyár történetét, mert a hiányzó anyagot fantáziával pótolták. Soós Imre és én magam is arra kérem a miskolciakat, legyenek türelemmel, gondos és körültekintő kutatással igyekszünk a diósgyőri gyárról ország határain belül és kívül mindent feltárni, hogy ennek a nagymúltú vállalatnak a történelmét egyszer teljes részletességgel a történelmi hűségnek megfelelően megírhassuk. Sokan voltak már előttünk, akik kohászati monográfiát akartak írni, azonban a gyűjtésen túl nem jutottak. Megemlíteni kívánom