A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 2. (Miskolc, 1955)

Ifj. Horváth Béla: Miskolc legrégibb középülete, a múzeum

Miskolc* legrégibb középülete, a múzeum IFJ. HORVÁTH BÉLA Miskolc aránylag kevés — többnyire zártsorú — műemlékei között legértékesebbek az Avas és környéke épületei, pincéi; a Széchenyi-, Rákóczi-, Batthyány-utcák árkádos udvarai. A Tanácsház-tér barokk, klasszicista és eklektikus homlokzatai, belvárosunk eredeti formáitól megfosztott utcaképei után a múzeum épülete egyszerű, szabadonálló megjelenésével új színt jelent. Már rámutattam arra a városképi jelentőségre és összhangra, ami a múzeum-épület és az avasi templom között fennáll. (3) A Szabadság-tér eklektikus épületeit elhagyva, a Szinva-hídra lépőt az Avas alatti teret Kelet felé záró múzeum-épület fogadja. A kerékpárút megépítése óta a templom alatt lévő térszerű kiképzés, valamint a Rákócziutcai szűkület összeköttetést nyert és ezzel a múzeum körüljárhatóvá vált: közelebb került az emberhez. Rendeltetését tekintve építésétől kezdve középület céljára szolgált, melyben a város hosszú ideig egyetlen iskolája talált otthonra, a volt református gimnázium őse, Miskolc első középiskolája. A domboldalon álló templomhoz hasonlóan, szakaszosan épül. Egyes források szerint helyén, vagy közvetlen közelében (keleti udvar) kisebb középkori létesítmény volt és csak ennek elbontása után kezdődhettek meg a jelenlegi múzeum ősi magjának építési munkálatai. Szakaszos építését Z alakú alaprajzi elrendezése, boltozati rendszerei, pincéi és homlokzati megjelenítése is kellőképpen szemlélteti. Építési ütemének főbb állomásai: a) történeti adatok arról tanúskodnak, hogy az avasi templom negyedik építési ütemével egyidőben (1470—1489), esetleg még korábban is, a múzeum helyén épület állt. Ezen kisebb építmények idővel, főleg bontás révén, semmisültek meg. b) a ma is meglévő múzeum-épület legősibb része a Z alakú alaprajz középső szárának északi részén keresendő. Az itt meglévő földszinti folyosó és irodahelyiségek magas ívelésű donga boltozati rendszere, falainak vastagsága és nem utolsó sorban történeti adatok nyomán a XV-XVI. szd. építési formáira emlékeztetnek. Valószerűbbnek látszik a XVI. szd., azonban pontos adatok ezideig még nem ismeretesek. Feltételesen bár, mégis ide kell sorolni a mai előtér és lépcsőház teret is. Indokoljuk ezt azzal, hogy 1927-ben alaprajzunkba bejelölt helyen egy átalakítási munkánál ajtót vágtak, mikor is gótikus faragott köveket bontottak ki a falazatból. Az előkerült faragott kövek ma már nem lelhetők fel, azonban úgy Leszih Andor, mint Marjalaki Kiss Lajos emlékeznek ezen leletre. Nem lehet kétséges, hogy másodlagos fekvésben találhatták, mégis arra következtethetünk, hogy az avasi templom 1544-ben bekövetkezett leégése után onnan származhatott, esetleg az előző pontban leírt épület maradványaiból. Maga ez a tény is bizonyít, az előcsarnoki rész XVI. sz.-i kiépítése mellett, ezenkívül azonban változatos, láthatóan erőltetett, megoldású boltozata sejteti, hogy ez a rész korábban is előtér gyanánt szolgált és csak később, az emeletráépítésnél kellett újabb boltozatokat beépíteni, illetve a meglévőből lefaragni. c) 1668-ban továbbépül az iskola a folyosó nyugati oldalán, az előzőekhez csatlakozó hosszal, közel azonos szélességben. Míg az előző építési ütem szerkezeti rendszere harántdongás, addig ez a helyiség hosszanti elrendezést mutat. Építését már történeti adatok is bizonyítják. (Az oskolában rakatott kőből egy pincze és két auditorium ... 13.). A fiókboltozatok fekvése amellett szól, hogy a hosszirányú helyiség válaszfallal volt elválasztva és bejárata a folyosóról külön-külön nyert kiképzést.