A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. (Miskolc, 1955)

TANULMÁNYOK - Vezető a régészeti állandó kiállításhoz. A Bükk őskora

gerle, széncinege, kékcinege, lappantyú, erdei pinty, őszapó, nagy fakopáncs, — a kisebb emlősök: a hosszúfülű denevér, hegyesorrú denevér, menyét, nagypele, kószapocok, erdei cickány, vakondok, sárganyakú erdei egér, erdei pocok. A terem szemközti homlokzatát elfoglaló hétméteres diorámában a Bükk nagyvadjait látjuk a maguk természetes, eredeti környezetében, az őszi hársas-kőrises sziklaerdőben. Már téli bundájában van a szarvas-, az őz-, a vaddisznópár és a télies időjárás hatására az erdőt már csapatokba verődve járják a süvöltők. Rájuk vadászik a vadmacska. A következő nagy tabló az erdők gazdasági jelentőségét magyarázza. Ma a haladó erdészet, az ő erdőművelő munkáját a többtermelés érdekében uj, tudományosan kidolgozott alapokra, az érdőtipusok különbözőségére, az ebből következő eredményekre fekteti. A tabló bemutatja a szagos-mügés, nudum-bükkös, bükksásos, bükkös, gyöngyperjés-cseres-tölgyes, rekettyés mészkerülő tölgyes, áfonyás mészkerülő tölgyes típusait. Itt látjuk a Jávorkút környéke geológiai felépítését, mikroklima-tipusát, s az erről készült erdőgazdálkodási üzemi térkép részletét. Dombormű mutatja az egyes érdőtipusok kialakulását és elterjedésének törvényszerűségét s azokat az összefüggéseket, amelyek az erdőtipus-térképezési munkák elvégzésével válnak felismerhetővé. Képek mutatják a fenyvesítés, szálalás, a tarvágás eredményeit, a véderdő képével együtt. Kisebb dioráma a Bükk mészkő-sziklahasadékaiban megtapadó növényzetet mutatja, a sziklák párkányainak lakójával, a vándorsólyommal. Itt három fényképen az Odvaskő sziklagerincét, az örvénykő környékének látóköveit, a Peskő sziklaletörését látjuk. A zárótablón a Bükk jellegzetes tájairól készült fekete és szines képek több tájegységet mutatnak be. A Bükk földrajzilag is változatos terület. A hegység főtömegét a Magas Bükk adja 15 km hosszú, 3—5 km széles karszt-fensikjával. Határát a meredek sziklás, lejtő „bükki kövek" adják. E szirtek közül a leghatalmasabbak a Bélkő, Peskő, örvénykő, Tarkő. A bükki kövek közt változatos képet adnak a bordák, melyek függőleges tarajok alakjában merednek fel a völgyoldalakból. Legszebb az Ablakoskő majdnem 40 m magas, 1—2 m széles sziklája. A magas Bükk peremén mély, szük, meredekfalú szurdokvölgyeket találunk: Ablakoskő-völgy, Leány-völgy. A Garadna-völgy nagy vízesésével, a hámori tóval, a Szalajkavolgy kisebb-nagyobb vízeséseivel egyegy gyöngyszemei a Bükk szépségeinek. A Déli Bükk röghegyei alacsonyabb szintűek, vadregényes, sziklás völgyeinek szépségei kevésbé ismertek, de nem maradnak el a Magas Bükk lenyűgöző szépségeitől. A terem közepén álló üvegtárlóban eredetben tanulmányozhatjuk a Bükk rétjeinek takaróját, a szőrfüvest, valamint a nyár elején benne élő rovarfajokat és a rét jellemző növényeit. Kiállításunk a legkorszerűbb biológiai szemlélet alapján a bükki élővilágot szerves összefüggéseiben mutatja be. VEZETŐ A RÉGÉSZETI ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSHOZ A Bükk őskora Az emeleti folyosón elhelyezett bevezető tablókon megismerjük « Bükk földtani szerkezetét, kőzeteit, a bennük talált ősmaradványokat és karsztjelenségeket. Számos bükki kőzetet és ásványt iparilag is felhasználunk. A folyosó végén a Bar a dia-barlangból származó cseppkőoszlop áll. Mellette, g fali térképen látjuk azokat a karsztbarlangokat is, amelyek sokezer évvel ezelőtt az ősembernek nyújtottak menedéket. A Bükk egyik híressége az, hogy barlangjaiból ásták ki az ősember kezdetleges, kőből pattintott, csontból csiszolt szerszámait és ritka esetekben megkövesedett csontjait is. Ezek a leletek az egész világon ismertek lettek. :S2