A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. (Miskolc, 1955)

TANULMÁNYOK - Marjalaki Kiss Lajos: Miskolc régi építményei 1702-ig - Komáromy József: A miskolci Sötétkapu-melletti ásatások jobbágyházai

zadban épülhetett, Ezt a házat, valamint a ráépített kőházak sorát egy következő alkatommal fogjuk ismertetni. Nincs kizárva, hogy a területnek a XIII. századtól kezdődő ideiglenes be-nem-építése összefügg Miskolc piacának akkor, e helyen való kialakulásával. 6. Az itt ismertetett kvád-lakógödörrel és a három paticsházzal a régészetileg kikutatott terület nyugati felével végeztünk. A terület keleti felén, valószínűleg a tatárjárás utáni újjáépítés és település idején, a 146 cm mélységben fekvő paticsromok tanúsága szerint, egy-osztású ház épült. A házhoz tartozó cölöplyukak szerint az alaprajz meghatározása a déli és nyugati oldalon elvégezhető. Tűzhelyromot nem találtunk benne. A ház korát, a rétegeket figyelembevevő, 1246—1351 közötti időre tehetjük. Annál is mkább, mert a rá épült ház romjaiban az Anjou-kori cseréptöredékek már ezt a fejlettebb kort jelzik. 7. Ez az újabb, Anjou-kori ház érdekes tulajdonságokkal jelentkezik. Nem két-, hanem három-osztásúnak látszik. A harmadik helyiséget az újkori kőfalak vágták el. s ennek túlsó oldalán az újabbkori pincével elásták. A ház agyagpadlózatát többízben újították. Több megállapított rétegben ez 18 cm szintemelkedést mutatott. Nyugatra eső helyiségében beásott veremhombárt találtunk, köles- és gabonaszemekkel. A vermet agyagépítmény fedte. A verem nyílása 110 cm mélységben kezdődött (a ház ismételt megújítása során az utolsó lakó építette), mélysége majdnem 150 cm volt. Oldalfalát kisározták és kifüstölték. Mellette hamuval tele kisebb gödröt és egy tűzhely szétdúlt maradványait találjuk. A másik, keletre eső szomszédos helyiségnek nagyméretű kemencéje volt (nagyobb, mint a tatárjáráskor elpusztult előbb leírt kemence a nyugati telekrészen) és ehhez a helyiséghez tartozik egy tölgyfapallókból megépített lépcső-lejáró. Négy agyagba fektetett tölgyfa-lépcsőjét, a lépcsőket lefogó „pofafát" megszenesedve a helyén találtuk, a tűzvész alkalmával lezuhant ajtó maradványaival és vasalásával együtt. Ez a lépcsőzet 92 cm mélységben kezdődik (tehát közel azonos szintű az épület legutolsó megújításának padlószintjével) és 153 cm mélységben tovább vezet lefelé. Sajnos, az újkori alapfalak elvágták a folytatást s a túlsó oldalon ásott újabb kori pince a további nyomokat is tönkretette. Ez az épület is tűzvésznek esett áldozatul. Az égési rétegnek a déli irányban lefelé süllyedő vonulata azt a feltevést is megengedi, hogy nem verem- vagy piricelejáróról, hanem a házba való feljárásról lehet szó, amiatt, hogy feltehetően az egykorú terep itt erősen partos volt. A ház korát az Anjou-kori cseréptönedékek. poharak, táilak, festett vörös díszú edények, sárgás fehércserép bögrék töredékei, több dísztál pereme. Nagy Lajos ún. szerecsenfejes dénárjai és Zsigmond-kori mázas edénytöredékek 1351—1460 közé teszik. Omladékaira már kőház épült. Látjuk, hogy az ásatás a történelmi idők korábbi évszázadaiból a XV. századig menőleg, csupán ezen a helyen hat emberi lakóhely maradványait tárta fel. Jelentősége nemcsak Miskolc város népének története szempontjából fontos. Hasonló ásatás eddig nagyon kevés helyen és csak az újabb időkben folyt és folyik jelenleg .természetesen nagyobb méretekben. A legnagyobb ilyen ásatás Novgorodban folyik 1951. óta rendszeresen évről-évre, a városi szovjet segítségével. Az eredmények a város történelmének X. századtól kezdődő ismeretlen szakaszait jelentősen tisztázták a 113 méter hoszszan és 8 méter mélységben felásott főutcán, a Welikajá-n, 300 fizikai és 150 tudományos dolgozó, lefektetett iparvágányok, szállítószalagok segítségével. Ugyancsak jelentős a csehszlovákiai Lewy Hradecen évek óta végzett régd-város kutatás is. A miskolci kutatás csak egyszeri alkalommal folyt, de arányaiban jelentősége a város történelme szempontjából nemi kevesebb. Az ásatás megfigyeléseiből folyó gazdaságtörténeti, település- és társadalomtörténeti következtetések gazdagítani fogják a város fejlődéséről ismeretanyagunkat. Az ásatás teljes tudományos feldolgozása, a leletek restaurálása, kiállításra előkészítése munka alatt van. Az ásatás eredménye és leletanyaga lehetővé teszi a várostörténelem legkorábbi századainak a történelmi materializmus módszereivel való vizsgálatát és a már levéltárilag sem kinyomozható korszakok megismerését. Lábjegyzetet lásd 35. lapon! 21