A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. (Miskolc, 1955)

TANULMÁNYOK - Ifj. Horváth Béla: Az Avas műemlékei

Az Avas műemlékei IFJ. HORVÁTH BÉLA Minden meglátogatott városból egy élménnyel gazdagabban térünk meg. Budapestről a várnegyed, Egerből a pedagógiai főiskola, Debrecenből a nagytemplom kísérnek el; Moszkvát a Kreml épülettömege, Stockholmot vá­rosházája szépíti; Velencében a szt. Márk teret csodáljuk és akik Prágát látták, a Hradzsin összképének monu­mentalitásáról, a Moldva hídjairól szá­moltak be. Mindezekben a felsorolt vá­rosokban voltak mecénások, akik ezeket a lenyűgöző komplexumokat építették. Miskolcon ilyen természetű alkotások­ra senki nem vállalkozott. Épületeit a bentlakó nép hozta létre szívós és fá­radságos munkájával. Alkotásainak első területe az Avas, mely a város hangulatának, megjelenítésének oly lényeges alkotóeleme. Miskolc kialakulására a felszín és terep adottságai voltak befolyással. A hosszanti Szinva völgybe délről betürem­lö Avas 800 méterre szűkíti a völgyelet vízszintes szakaszát, Az Avas itt egy padkát alkot, melynek lapályán a kö­zépkori ember felépítette a templomot, maid később a haranglábat, mely épü­letek a múzeummal együtt szimboli­zálják a várost. Helytelen volna egy­egy emléket kiragadnunk és nem együttes hatásokat figyelemmel kísérni a városszerkezetben és városképben. Álljunk meg a Rákóczi utcai Szinva­hídon; Miskolc városképeinek egyúí legszebbike: az avasi műemléki komp­lexum (templom, harangláb, múzeum) a város történeti magjának meglévő építészeti alkotása gyönyörködtet. Az új kerékpárút megalkotása óta köz­•vetlenebb lett a kapcsolat város és Avas között. Ismeretes egy 1335. évi pápai tized­lajstrom, hogy Miskolc papja alig va­lamivel fizetett több adót, mint a je­lenlegi Bocs községé, feltehetően tehát jelentősége is alig nagyobb előbbinél. Marjalaki Kiss Lajos 1924-ben a temp­lom északi falán (bedárat felett) meg­rongált freskó felirati töredéken 1400-as évek végéiől való évszámot olvasott ki. Okmányszerű adat még a templom építésével kapcsolatban Zsigmond ki­rály 1411. évi kiváltságlevele. Építési korszakait követve az 1941. évi ásatás és történeti kutatások alap­ján megállapíthatjuk, hogy a temp­lom több ütemben épült. (1. számú rajz.) a) Fejlődésének első állomása a XIII. sz. közepére tehető. Félköralakú keletéit kápolna keletkezik ekkor, ro­busztus pillérek alkotta középhajó le­zárásaképpen. A hívek ezen kívül a szabadban helyezkedhettek el. b) Az egyhajós belső tér nyugati irányban bővül 1250—1350-ig, majd később 1365—1411-ig a torony alapjai­nak elhelyezésével ez a bővítés még kizárólag hosszirányú. Tornyának nyo­mai ma is láthatók nyugati homlokza­tán, kisebb nyílások, szélesebb falak érzékeltetik jelenlétét. c) 1470—1489 között épül ki mai for­májában jellegzetesen gót csarnok­templommá. Nyilvánvaló a város nö­vekedése hozta magával templomának szélesítését is, mert az egyhajós tér­ből a románkori falak lebontásával háromhajós tér lesz és a hajdani kö­rítő falak alapjai felett karcsú pillé­rek épülnek. Határoló falait szabályos távolságra a fejlett gótika mérműves ablakai csipkézik. Ebből a korból való a templom erősen tagozott ugyancsak későgót kapuja a déli és északi falak­ban. d) Kósza török csapat támad a vá-

Next

/
Thumbnails
Contents