Božena Němcová miskolci levelei (1851) (Múzeumi Füzetek 15. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1963)

Az első reggel Miskolcon ,,1851. április 29. — Reggel, amikor fölébredtem, a házbeli szol­gálók már dalolták az udvaron munkájuk közben a maguk népdalait (hogy valódi népdalok voltak-e, nem tudom). Mindegyik — néhány tánc­dalt kivéve — komoly korális dallamú, mint később felismertem és né­hány változattól eltekintve egyformák. Ezek a dalok úgy hangzanak, mint egy vad cigány játék. — Alighogy felöltöztem, bejött Erzsi (Teréz), a háziasszony fiatal szolgáiója, s átadta úrnője üzenetét: a nemzetes asz­szony arra kér, hogy menjek át hozzá uzsonnára. Szívesen elfogadtam az udvarias meghívást, s azután elmentem a városba szétnézni." Az első feljegyzések a miskolci életről ,.1851. április 29—30. — 29-én reggel a piacon. A lisztet putto­nyokban árulják. A piacon minden más is kapható. A friss vajat meszely­számra adják. Délután esett. — A háziasszony kávéra hívott meg. Szerdán piac. Voltam a piacon. Találkoztam Tudolkovits mérnökkel, aki horvát szárma­zású, de magyar érzésű ember. Furcsa látványt nyújt ez a piac a külö­nös viseletek és arcok keveredése miatt. A liszt puttonyokban áll, emitt lisztárusok, amott vajárusok, zöldséges és virágárus asszonyok, — odébb mészárosok. Szárított gyümölcs, jól megaszalt körték várnak vevőre. Van itt bögre, szilke, tojás, stb. Vargák, bádogosok, egy egész sor zsidó rőfös­áruval, és ócska ruhákkal. Vikler lóg a huszárzubbony mellett, a flórru­hák a kocsisok sujtásos libériája mellett és kerek kalap hátul lecsüngő széles szalaggal. Prágában ezt nem engednék meg. Az ilyen boltban egy évszázad mindenféle divatjának megfelelően vásárolhatsz. Közvetlen mel­lette van az ócskavasas, majd a súlyommal kereskedő asszony. A súlyom vízinövény. Leginkább a Tisza vizében gyűjtik a part mentén. Az alakja csillaghoz, vagy hegyes dióhoz hasonló. Az asszonyok megfőzik, ha meg­főtt, felszeletelve árulják. A szegény nép ezt nagyban fogyasztja! Az íze olyan, mint a krumplié, ezt is sózva eszik és drágaság idején a szegények egyedüli tápláléka. 30 darab 1 krajcár. A fogyasztása azonban hideglelést okoz. Emitt egy kis csapat idevalósi ember kerek kalapban, sujtásos ka­bátban, vagy fehér gombos ujjasban, szűk nadrágban, csizma a lábukon. Ott egy csoport paraszt széles vászongatyában, gubával a vállukon. Má­sok cifra szűrben. Egy csoport proletár kopott gubában, kerek kalappal a fejükön, a napon melegszik. Egy sápadt, fiatal, nyomorék honvéd állít meg és alamizsnát kér. Cilinder kalapos hivatalnokokkal találkozunk. Kardját csörtető katona siet el előttünk. Néhány dáma halad a közelben, ruhájukat a sárban húzzák maguk után. Tolldísz nélkül nincs elegancia. Amott egy falusi nő kerek kötőben, vagy kendőben, egy zsidó asszony pedig fekete főkötőben. Egy pap talárisban, nem messze a rutén görögkeleti pap bun­dában, kerek kalap a fején. Kis htján fel nem bukunk az úton keresztben fekvő koldusban: egész testében iszonyatosan nyomorodott! íme egy egész cigány család tarka öltözetben, foltozott köpenyben, bokrétás sárga se­lyem kalapban a piszkos, borzas fejükön. Ám ne hidd, hogy kényelmesen körülnézhetsz. Isten őrizz! Hol sár és víztengeren kell átgázolnunk, hol

Next

/
Thumbnails
Contents