Komáromy József: A múzeumépület - a középkori scola - építéstörténete (Múzeumi Füzetek 10-11. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960)

A mai épületben fennálló leg ősibb helyiségek (XV—XVI. század.) tek ki ebből az alatt a vagy négyszáz esztendő alatt (!!), amíg fenn állott. De most megrongyolván elrontatott és helyébe építették a mostani új épületnek a középső részét" [16]. Ehhez azt kell megjegyeznünk, hogy az 1953-ban és 1957-ben végzett épülethelyreállítási munkák alkalmával nem került elő alapfal a földből az ekkori építési területen. Lehetséges, hogy ezek az alapfalak — amennyiben vannak — a mai lépcsőház padlózata alatt rejtőznek. Szűcs Sámuel orientációja erre a részre mutat. Meg kell még jegyeznünk azt is, hogy a mai lépcsőház — vagyis az 1735—1737. évi építkezés keleti oldalában 1927-ben fellelt és építőanyagként felhasznált gótikus faragott kövek, köztük két halhólyagos ablaktöredék — nemcsak az 1544-ben leégett avasi templom részleges pusztulásából származhatott, de feltehetőleg a „góthusmunkájú" scola építményéből. A kövek — megvannak a múzeum kőraktárában. A gótikus város 1544-es részleges pusztulásából származó és az Avas alján szétszórtan lappangó gótikus faragványokra jellemző, hogy még 1959-ben, az avasi támfal javításakor is találtunk egy gótikus nyolcszegietű pillértöredéket. Vannak azután olyan feltevések is, amelyek azt vallják, hogy a jelenlegi — XV—XVI. századi — épületrésznek a pincéje lett volna az ősi iskola eredeti épülete. A pincerész jelenleg az udvar feltöltött szintjétől 160 cm-es átlag mélységben van. Az ilyen feltöltődésre a város más részén is akadtak analógiák. Az 1957. évi helyreállítás alkalmával valóban előtűntek a pincében olyan ablakkeretek, amelyek korabeli lakott helyiségek ablakaiként szolgálhattak. Ezeket a feltevéseket csak a szerencsés jövőbeli kutatás tisztázhatja. Szűcs Sámuel idézett szövegéből érdekes még az. hogy a „négyszáz évet" illetően, egyenesen a XV. század elejére teszi az iskola alapítását, mint amelyre bevezetőnkben is céloztunk. A különféle feltevések között a legelfogadhatóbb az az építészeti vélemény, mely szerint az épület középső része — a mai múzeumi iroda és gondnoki lakás hármas-osztású szobasora — a legősibb rész. Ez őrzi falaiban az A XV—XVI. századi épület első kibővítése nyugat felé (1668).