Komáromy József: A múzeumépület - a középkori scola - építéstörténete (Múzeumi Füzetek 10-11. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960)
A földszint változása a Klir Vencel által tervezett építéskor, 1790—1797, rz a 16X15 m-es nagyságú iskolaépület érte meg a törökkori Miskolc fejlődésében azt a XVII. századi bővítést, amely eddig az építéstörténet kutatóinál némi zavart okozott. A zavar oka a helyes kiindulási ponthoz, vagyis a fent tárgyalt négyszögű épülethez való kapcsolódás hiánya volt. 1668-ból ismerjük ugyanis azt az adatot, amely ezt mondja: „ ... az oskolában rakattatott kőből egy Pincze és két auditórium és a mellette levő Mester háza is ezen esztendőben sindelyeztetett meg Bíró Uram mellett lévő Beczülletes Ember Industriája által..." Ez a bővítés a tárgyalt 16X15 m-es négyszögletes alaprajzú épület nyugati oldalához csatlakozott. Ez utóbbi délnyugati sarkán megtaláltuk az armírozást az 1957-es vakolatleverés alkalmával. A bővítés innen indult nyugati irányba, 17 m hosszúságban. Ez a bővítés nem követi az ősi épületoldal teljes szélességét — a 14,40 m-t. Ennek középtengelyéhez csupán 9,50 m-es-szélességben csatlakozik és szabadon hagyott az első épület nyugati oldalán északról is, délről is, nagyjából 2,50 m-es falat. Ezt az alárakott pince is mutatja. Az 1668-as bővítés újabb, 7,60X7,80 m-es alaprajzú két helyiséggel (két auditóriummal) toldotta meg az iskolaépületet. Falainak vastagsága 95 cm-es. Mindkét helyiséget a padlózatszinttől induló dongaboltozat fedi. Mindkét helyiség délről bírt bejárattal, nem volt belső összeköttetése az előző épületrésszel. Tornácos folyosója — amely ma beüvegezett ablakokkal van ellátva — későbbi fejlődés eredménye, s összefügg Kiír Vencel emeletráépítésével. Első helyiségének, külön nevezetessége, hogy 1706-ban, a Rabutin által felégetett Miskolcon, az avasi templomon kívül az iskola lévén az egyetlen fel nem gyújtott épület, a tanács itt tartotta első gyűléseit a nagy pusztulás után. Ez a két helyiség volt századunk első felében a könyvtári és olvasószoba, a mai múzeumban pedig a helytörténeti kutatószobának és raktárnak ad helyet, ősi scola falainak egy részét, még akkor is, ha esetleg a déli vége „megrongyolván elrontatott..." Ennek a legősibb résznek homokkő falai 120 cm vastagságúak. A három helyiséget háromszakaszos keresztboltozat fedi. A két irodahelyiség közötti szakasz 120X120 cm-es vaskos pilléren nyugszik. Ugyanez a boltozás van az alatta lévő pincehelyiségben. A pince falazása kemény kővel kevert homokkő, habarcsa erős. Mindkét szint a XV. század sajátos statikai megnyilvánulását adja erős provinciális ízzel. A szobák térfogata 4X5 m, a gondnoki szobáé 5X3,7 m. A három helyiség térfogatával alkalmas kislétszámú. 15—25 tanuló befogadására. Lehetséges az is, hogy ez a hármas-osztású épület még a XV. század második felében, vagy a XVI. század elején bővült a nyugati oldalán azzal a magas ívelésű dongaboltozatos közbülső folyosóval, amelyhez ugyanakkor a 12,30X4,90 m-es alaprajzú helyiséget építették háromszakaszos keres^tboltozatával. A nyugati helyiség, valamint az előtte tárgyalt hármas helyiség boltozása annyiban egyezik egymással, hogy válaszfalakkal elválaszthatók voltak, a nyugati helyiség fiókboltozatai erre utalnak is. Ez a helyiség ma osztatlan térhatású, szép statikai megoldása avatott építőre vall. (A lőcsei városháza emeleti előcsarnokában találunk hasonló statikai megoldásokat, amely mai alakjában a, XVI. században épült. Ebben a három pillérrel két hajóra osztott csarnokban még csúcsíves reminiszcenciák érvényesülnek, keresztboltozatain csak a ráfaragott élek kölcsönöznek csillagformát.) [17]. Ha ennek az épületrésznek a pincéjét és földszintjét egyszerre vizsgáljuk, könnyen csábít az a gondolat, hogy mindkettőt egyetlen építési szakasznak vegyük. Óvatosságot e tekintetben csak az ősi scola tanulólétszáma miatt kell tanúsítanunk. Ekkor úgy tűnik, mintha az így 16X15 m-es épület túlméretezett lett volna a XV. századi viszonyok számára. Erre egyelőre nem tudunk megnyugtató választ adni. Hevesi Mihály idejében — 1560 körüli időkben — ebben az épületben folyik a tanítás, amikor a reformált hitre tér át az egész város.
