Komáromy József: A múzeumépület - a középkori scola - építéstörténete (Múzeumi Füzetek 10-11. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960)

polnájának jobb ablaka, a gyöngyöspatai templom déli oldalának harmadik ablaka adnak azonos rajzot [20], a rudabányai templomnak pedig az eddig figyelemre nem méltatott ablakrácsai adnak hozzá szoros analógiát [21 j. Közeli rokonság mutatkozik a szentléleki páloskolostor nyugati ablaka osztótagjának szelvényével [22]. Távolabb pedig a budai Üri utca 34., 48., a Szentháromság utca 7., a budai udvari kápolna, a pesti belvárosi templom északi és déli kapuja szelvénye, a zugligeti Kalmárffy-villa mérmütöredéke, a nánai templom ablaka, a székesfehérvári püspöki palota ablaktöredéke, valamint a Szt. Anna kápolna déli középablaka, a sopronbánfalvi templom szentélyablakának kőrácsa, a kolozsvári Szt. Mihály templom kóruskorlátja és legfőképpen a kassai Miklós börtön (egykor gótikus polgári lakóház) utalnak ebbe a körbe [23]. A két miskolci kőrács — különösen az egészen közeli azonosságok és analógiák kapcsán — felveti egy eddigi ismeretlen provinciális északmagyarországi kőfaragóműhely kérdését. Egy olyan műhelyt, vagy vándorló kőfaragót, amely nem annyira a díszesebb templomok, hanem az egyszerűbb falusi egyházak és kisebb városok és polgársága számára dolgozott, megrendelői a kisebb igényű és anyagi erejű kommunitások, vagy polgárok köréből kerültek ki. A zubogyi, rudabányai, kassai, ráckevei, gyöngyöspatai, szentléleki és miskolci példa mutatja ezt. Ez a műhely megelőzi Kassai István mester páholyának a működését. Persze, a kérdésre nehéz egyhamar feleletet találni, vagy a megoldást ^megközelíteni. További vizsgálódásra és további leletekre van szükség. Az északmagyarországi műhely vizsgálatát ezenkívül sokkal messzebbről kell kezdenünk és egészen széles területen folytatnunk. Mintahogy nem feltűnő az, hogy pl. a kutnáhorai Hradek most feltárt 76 cm-es nyílású udvari ablakának szelvénye azonos a most tárgyalt miskolci kőrácsok szelvényével, ezen túl pedig okiratokkal mutatható ki a kutnáhorai cseh kőfaragómesterek és legények idáig való vándorlása [24], — épp úgy feltételezhető a miskolci és Miskolc-környéki Zsigmond-kori és Mátyás-kori építkezésekkel kapcsolatban a környéken, vagy tágabb területünkön működő és az egyszerű megrendelőket kiszolgáló kőfaragóműhely, vagy egy-két kőfaragómester működése. Egyelőre azonban e feladatok megoldása közül elsőként mutatkozik a gótikus miskolci scola épületének rekonstrukciós kísérlete, amit az alábbiakban próbálunk meg. Vizsgálva a mai épület földszinti helyiségsorának, lépesőcsarrtokának és a délről hozzáépített helyiségek méretét, — feltűnik az, hogy itt a hossztengely vonalában nagyjában azonos méretű helyiségsor helyezhető el. Az így egy hossztengelyen felsorakoztatott hat — nagyjában egyforma osztás kétségtelenül az egykori boltozatok felhúzását könnyítette meg a provinciális mester számára. Ezt vesszük kiinduló pontnak és a megoldáshoz még hozzávesszük a mai pincerész három helyiségének sorát, a felette lévő boltozassál azonos boltozati rendszerével. Ebben a pincerészben ma is világosan elárulja az egykori ajtónyílás, illetve ajtókeret, hogy a mai pincerész az eredeti épület felhúzásakor — voltaképpen földszinti épületrész volt és csak a mai hátsóudvar átlagos 160 cm-es feltöltése után süllyedt alá pincesorba. Ezen a mai pincerészben, (vagyis az eredetileg földszinti részben), még a XVIII. század folyamán is az iskolai növendékek szállása, alvóhelye volt. Ennek figyelembevételével mostmár a gótikus miskolci scolát olyan épületként kell megrajzolnunk a Papszernek itt a rétegvonalakban is megmutatkozó és egykor még erőteljesebb lejtőjén, a Szinva partszéle fölött,