Komáromy József: A múzeumépület - a középkori scola - építéstörténete (Múzeumi Füzetek 10-11. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960)

A gótikus miskolci scola keleti homlokzatának rekonstrukciója. amelynek déli hármas osztása •—• földszintes, északi hármas osztása pedig — kétszintes volt. A középkori miskolci telekviszonyok ezt a megoldást és az itteni elhelyezést különösen is indokolják. A scolát, mint tudjuk, az Oppidum tanácsa építette. A telekszegény tanácsnak a Papszer végén, mint az egyházi vonatkozású terület északnyugati lejtőjén ez az organikusan kialakult kisebb közterület állott rendelkezésére. Bár lett volna — akkor még perifériálisan — a később kialakult újvárosi részén más terület, de ez a központi rész adva volt. A rekonstrukciós kísérlet következő feladata a mérműves kőrácsokkal díszített gótikus ablakok kellő elhelyezése. Ez a legnagyobb valószínűséggel az emeleti részhez helyezendő el. Ezen a falrészen az 1957-ben végzett renoválás eltávolította a vakolatot és a csupasz kőfalazás az ablakoknál megmutatja, hogy a mai földszinti három ablaknyílás, egykori kőkeretek eltávolítása után, részben tégla, részben kő-bélelést kapott. A gótikus ablakok ide helyezése méret szerint is, a boltozat tengelye szerint is, itt indokolt. Az ablaknyílás a vastag falban kiképzett, kívül-belül rézsüs kávával és könyöklővel készülhetett. Az ablakot felező függőleges osztóborda hornyos mérműprofilját mindkét kőrácstöredék készen adja, — a hegyével lefelé álló halhólyagos mérmü-töredéken sértetlen az a vájat, amibe az osztóborda vége bekapcsolódott. Nagy a valószínűség, hogy a többi ablaknyílások élszedéses egyszerű kőkerettel bírtak. Az épület bejárata pedig a keleti oldalon azért indokolt, mert az iskolamesteri lakás és telek innen keletre, a mai Zrínyi Ilona Leánygimnázium telkén állott. \ kőfaragóműhely kérdésén- és a rekonstrukción túl, amely első látásra meglepőnek tűnik fel és egészen más megvilágításba helyezi az Oppidum Myskolcz gótikus városképét, a leletek tanúsága szerint ezt, vagy hasonló megoldást most már valóságként kell elkönyvelnünk és lényegesen változtatni kell azon a képen, amely a középkorvégi várost szemeink ele rajzolta. A „kőcsipkés városok", amelyek közül a legpompásabbat: Budát az 1945-ös ostrom és a felszabadulás után végzett tervszerű feltáró munka fejtette ki és páratlan gazdagsággal bontott ki a maga valóságában, nem a legendák és az illusztrátorok fantáziájában élt. Ugyanígy a kisebb magyar helységek is mindtöbbet árulnak el a magyar gótika idejéből, természetesen a maguk egyszerűbb megjelenésével és jóval kisebb számban. Ezidősze-