Erdész Sándor: A hegyaljai szőlőmunkások szüreti népszokásai (Múzeumi Füzetek 7. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1957)

kapásfelvonuláshoz hasonlóan történik azzal a különbséggel, hogy ebben a menetben lányok nem vesznek részt, továbbá a rigmusmondásra nem fordítanak nagy súlyt, inkább tréfálkoznak. Mint mondották, régebben a bor az ajtó elé volt készítve. A hajnaljáráskor szerzett bort az aznap este folytatódó bálon fogyasztották el. * Ma a Bacchus-ünnepet közvetlenül a szüret után tartják, de a íiloxera-vész előtt ez mindig farsangi ünnep voit. Bacchus-ünnepet csak Erdőbénye, Mád és Olaszüszka szőlőműves társulatai tartottak, de a kapásfelvonulást ismerhették Sárospatakon is. A Bacchus-ünnepségek hatása a legtöbb hegyaljai községben kimutatható. A kapástársuiati felvonulásokra vonatkozó legrégibb adat 1846-ból származik,

19 de a leírásból sokkal régebbi hagyományos népszokásokra következtethetünk. Természetesen ez a leírás (melyet Oláh Dániel 1846-ban Erdőbényéről küldött fel) sokkal bővebb, mint amit jelenleg ismernek. A helyszíni gyűjtéseink azt mutatják, hogy ezek a filoxera-vész előtt Mádon is ismeretesek voltak, de a vész után — bár a társulati felvonulások folytatódtak — a kapásrigmusokat nem újították fel. Egy 85 éves adatközlő 1951-ben már csak a következő töredékre emlékezett: Aki csak a kapát bírja A kapáscéhbe be van írva. Akár gazos, akár kemény, Ide kell a derék legény. A filoxera-vész után Erdőbényén és Olaszliszkán újították fel a kapásrigmusokat, A két községben ismert szöveg a mai napig is azonos, tehát állandó kapcsolatot tételezhetünk fel közöttük, mivel a változtatásokat is egyformára végezték. Balogh Ferenc 1905-ben vázlatosan közli Mádról a társulati felvonulások lefolyását. 20 A fáklyástársulat a farsang elején, a kapástársulat a farsang közepén tartotta meg az ünnepséget. Ebben az időben az iparosok csak bodnárb á l-t rendeztek. Kapásfelvonulást — a szüret eredményétől függően — 4—5 évenként rendeztek. A felvonulás idejét Mádon és Olaszliszkán a 10-es években farsang idejéről őszi időszakra tették, a farsangot teljesen a fáklyástársulatnak engedték át. Erdőbényén csak l

1932-ben rendezték elsőízben ősszel; a Tokaji Szüreti Hét alkalmával, maguknak azonban továbbra is farsang idején tartották meg a kapásfelvonulást. A 30-as években a kapástársulatok többször szerepeltek Tokajban, hol az idegenek előtt elmondták a rigmusokat. A Tokaji Szüreti Hét szervezői anyagiakban segítséget nyújtottak, ezért a hagyomány alapján kibővítették a riigmusokát, a felvonulásokat elevenebbé, színesebbé tették. Nézzük meg, hogy melyek a kapástársulati felvonulások jellemző vonásai? 1. Hívogatás, 2. kapáscímer vitele, 3. a szőlőtőke hordozása. 4. a Bacchus vitele. 5. kapásrigmusok. 6. kötözőasszonyok. 7. kapástoál és a 8. hajnaljárás. Természetesen a „m a s k u r á s o k", c i g á n y z e n é s z e k szintén résztvettek a kapástársuiati felvonulásokon, mint akármelyik társulat felvonulásán is. Jellemző még a díszes csákó, melyet Mádon a fáklyás társulat felvonulására is készítettek. Mádon a XX. század elején a kapás és a fáklyástársulat felvonulásainak elemei keveredtek, de ma is emlékezetben tartják, hogy melyik motívum eredetileg melyik társulatihoz tar tozott. A hegyaljai községek közül Mádon volt a legfejlettebb a kapástársulat. A szentjánosi {jan. 24.) és s z i 1veszterl {XIX. században újévi) gyűlés volt a legnevezetesebb. A gyűléseket egyházi éneikkel kezdték meg, mely után az elnök köszöntötte a megjelent lelkészeket, a község elöljáróságát, a tagságot és megtartotta a beszámolóját, mely főleg kiadásokról, bevételekről és új tagok felvételéről szólt. Ezután tréfáigattak, beszélgették, majd ismét énekléssel lezárták a gyűléseket. A szentjánosi és szilveszteri gyűlésekről jegyzőkönyvet vezették. Mádon két jegyzőkönyvre emlékeznek; egy régebbire (melyet a XVIII. századtól lúdtollal vezettek) és egy újabbra, melybe a múlt század 60-as éveitől írták a gyűléseiket.

21 A jegyzőkönyvek elején 10 1,1