Erdész Sándor: A hegyaljai szőlőmunkások szüreti népszokásai (Múzeumi Füzetek 7. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1957)

4. kép. A kapásfelvonuláson szereplő „baksus". első felé fordulva folytatta a rigmusmondást: Hallottam barátom magad lefestetted Talán bíz téged az asszonyok felkértek? Hogy te legázoljad a mi céhünket? A minap amidőn utazásom tettem, Behívott egy asszony... igyál komám lelkem! Az egyik zsebéből kivett egy literes palackot, A másikból pedig egy ekkora (mutatja) darab kalácsot. Addig iszogatott, hogy nekem nem jutott, Majd végül arcával a földre lebukott. Mentegette magát, hogy még ma nem ivott, Kétszerre egy liter, mégis hogy megártott! Kedves jó barátom, esik ilyen példa, Hogy sáros marékkal vánszorogjunk haza. Az asszonyokon, sőt még a lányokon is esik ilyen példa! Ilyenkor az asszonyok és a lányok csoportjára mutatott. Ezután újra az első nagysáfár verselt. Ekkor következett a „baksus" felköszöntése: Szervusz baksus pajtás, Légy hát most mivelünk, Téged mint borgazdát, Eképpen tisztelünk. A te hív kulcsárod, A jó galimézes, Mondja hogy pincédbe, Van jó bor és édes. Töltesd kulcsároddal, Teli poharunkat, Hív szolgálatodra Ajánljuk magunkat. A rigmusmondás közben a szőlősgazda 5—10—115 liter bort töltött a Bacchus hordójába. Ha a kishordó megtelt, tartalmát egy nagyobb hordóba töltötték át. A felvonuláson szerzett bort a kapásbálon fogyasztották el. Büszke volt az a szőlősgazda, kinek házát a kapástársulat meglátogatta. A rigmus elmondása után az egyik gazda elkiáltotta magát: „Éljen az erdlőbényei szőlőműves társaság!" —, mire a vőfélyek, koszorúslányok, de még a közönség is „Éljen, éljen!"-t kiáltott. A szekerén ülő zenészek nótára zendítettek, a „permetező" a szekéren, a két ,,kötözőasszony" a kapáscímer körül táncba kezdett, majd megindult a menet a következő állomáshoz, majd végül az iskola udvarára vonultak, ahol a menet szétoszlott. A kapás bált a mozi helyiségében tartották, A bálban a vőfélyek és a koszorúslányok ugyanabban az öltözetben jelentek meg, mint amilyenben a felvonuláson résztvettek. A bálban a vőfélyeknek nem szabad letenni a csákót, mert ha a többiek kezébe kerül, akkor csak borral váltható vissza. Ugyanúgy a koszorúslányok sem tehetik le a m enyecs ke kendőt. A bálteremben a vőfélyek egyszersmind rendezők is. A legidősebb vőfély volt a b o r b í r ó. ő szabta meg, hogy mit húzzanak a zenészék, vagy hogy mikor legyen szünet. A kapásbálon is elmondották a rigmusokat, mely után folytatódott a bál. A h a j inal j á r á s r a, mint ahogy a neve is mutatja, másnap hajnalban szokott sor kerülni. Ekkor újra fel szokták keresni a szőlősgazdákat, hogy az elfogyott bort pótolják. A hajnaljárás a