Erdész Sándor: A hegyaljai szőlőmunkások szüreti népszokásai (Múzeumi Füzetek 7. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1957)

Ezután az egyik kissáfár mondta a rigmust: Ez a mi kapási címerünk Be is fogad a mi céhünk Urat, papot, minden embert, Kit a sors kapásnak rendelt. A rigmus elmondása után a címert a két nagysáfár felé fordította, kik a címer előtt szemben állottak meg egymással. Az idősebb nagysáfár (ekkor Horváth Dániel) kezdte: Ortó, kapa, csákány, ásó Kemény szerszám, de nagyon jó! Jó metsző késeket tartsál, Görbe kést a csizmaszárnál. Muszka, polyák, lengyel, görög, Cigány, zsidó, magyar, török, Kinek a kétágú tetszik, Erejében nagyon bízik. Katona?... Kántor-e vagy pap, Mihelyet a kapanyélhez kap, Céhünkbe vétetik az nap. Mert nálunk próbahét nincsen, Muszály bevenni csak úgy ingyen Kuncsaft és más keresztlevél, Ennyiből áll: Igyál egyél! •— ha van mit. A remek is éppen annyi, Csak a kapát bírd vagdalni, Sőt más céhek kit kivetnek, Nálunk itten bevétetnek, Velünk lesznek egyenlőkké, De azért nem tegyük őket elsőkké. Mátyás napkor már a vincellér Derék legényeket szemlél. Hívja őket áldomásra, A szakmány felvállalásra. Gergely, József, ha érkezik? Minden munkás örvendezik, Kapát vészen a vállára, Ügy megyén a szőlőmunkára. Rajta tehát szőlőműves, Asd a tövet, nyissad és mesd, Akár dudvás, akár kemény, Itt kell ám a derék legény! Atyamestereket tartsunk 17 Ahova helbergre járunk. 18 Jószívvel fogadnak minket: „Isten hozta kelméteket! Mi tetszik?!... parancsoljanak! Fajinkat, vagy bort hozzanak?" Csak akkor jut az eszükbe, Hogy nincs szakmánypénz a zsebükbe. Befizettük a kasszába, 3. kép. A kapásfelvonuláson szereplő „tőke". Ott van -nál (nél) az asztal fiába. Azt sem tudjuk, hogy hány órát ütött Haza megyünk, kérjük a vacsorát. Feleségünk gyermekünket Kiugrasszuk, szid bennünket. Te pokol tüzére való, Aki nevelt, az se volt jó! A rigmus elmondása után a ,,baksus"-t megfenyegette, majd koccintott vele. Ezután a második nagysáfár az 1 I