Erdész Sándor: A hegyaljai szőlőmunkások szüreti népszokásai (Múzeumi Füzetek 7. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1957)

2. kép. Kapáscímer piros kendőkkel lás lefolyását, melynek e sorok írója szemtanuja volt. A kapásfelvonulás íhelyi főszervezője Bakos Kálmán borbélymester volt, ki a felszabadulás előtt a kapástársulat és az iparostársulat elnöki tisztségét egyszeméiyben látta el. Az előkészületeket az ő műhelyében beszélték meg. Itt történt a vőfélyek kiválasztása is, a koszorúslányokat viszont a vőfélyek hívták. A vőfélyeknek szükséges csákót a leányok anyjuk, vagy nagynénjük segítségével készítették. (1. kép.) A vőfélyek már az előző napokon megkezdték a hívogatást. Erdöbényét hat részre osztották, két-két vőfély járt a község egyes részén. Kezükben pántlikás vőfélybotot vittek. A hívogatás során pénzadományokat gyűjtöttek. Az így befolyt összeget a kapásbál kiadásaira fordították. Dobszó útján a környező községek lakosait is meghívták. A felvonulók délben két órakor a község alsó részén, a malomnál gyülekeztek. A rigmusokat itt mondták el elsőízben, itt készültek fel a menethez, s innen indultak el a következő sorrendben: Legelői két kis sáfár (16—17 évesek) haladt sötét ruhában, mely elé sáfársuleot (törülközőből alakítva) kötöttek. A kapáscímert felváltva vitték, oldalt 3—3 piroskendő lógott. (2. kép.) Utánuk haladt két tőkevivő lány (16—17 évesek), kezükben egyegy tőkét vittek. <3. kép.) öltözetük megegyezett a koszorúslányokéval. A közönséget kínálták, hogy „kóstolja meg a szőlőt!" Leszakították egykét szemet, s azt néhány forinttal viszonozták. A két lány mögött jött a két nagysáfár (idősebb férfiak) árvalányihajas kalapban, fekete ruhában. A sáfársul c-ukat vörös vászonból készült szőlészeti szerszámok díszítették. 'Kezükben egy-egy liter bort tartottak. A nagysáfárok után hétköznapi öltözetben két baksusvivő, majd két feketeruhás gazda (egyik a kapástársulat elnöke volt) következett. A b a k s u s V i V ő k nemzetiszínűre festett hordóra ültetett, 70 cm magas, piros ruhába öltöztetett b a k s u s-t vittek. (4. kép). Ezután jött tizenkét vőfély ugyanannyi koszorúslánynyal. A vőfélyek fejét csákó ékesítette (1. kép), kezükben vőfély botot tartottak (kb. 70 cm hosszú, csigavonalban színespapírral bevonva, felső végén szalagokkal), öltözetük ünneplő ruha csizmával, csizmanadrággal. A lányok fejüket piros kendővel kötötték hátra, blúzban, rózsás szoknyában voltak, kezükben egy-egy liter bort tartottak. A vőfélyek mögött stráfszekér haladt, melyen két permetes hordó között rossz ruhában, a hátán permetezővel a permetező állt, ki időnként vízsugarakat eresztett a nézőközönség közé. Mellette állt a szőlőpásztor, ki a r ö h ö g ő t tekergette. A stráfszekér mögött közönséges szekér haladt, ezen ültek a zenészek {számszerint öten). A menettel (hol jobb-, hol baloldalon) mindig egyvonalban haladt a két „kötözőasszony" (középkorú férfiak rossz női ruhában), kik a kiszemeltek karját sással átkötötték. A kötést pénzzel kellett megváltani. A menet több szőlősgazdához is betért. A megállást a kissáfár a kapáscímer forgatásával jelezte. A rigmusmondást az egyik tőkevívő lány kezdte meg. Itt hordjuk a nyárnak megérett zsengéjét Melyet isten adott, csapdosta vesszejét Fogadjátok jószívvel jóízű gyümölcsét.