Komáromy József: Adatok Miskolc korai településtörténetéhez (Múzeumi Füzetek 4-5. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960)

ágban folyt Pecek hordalékkúpján fejlődött ki, vagyis a mai Tanácsház-tér és a színház közötti részen. E belső halmaztelepülésen túl, a csűröskertek az említett területtől északra és nyugatra nyúló lankákon, vagy délre — a mai Rudas László utca körüli árvízmentes lejtőn terültek el. A színház nézőtere alatt végzett régészeti kutatás szintén felfedte ennek a kornak a lakótelep maradványait. Az egyszerű, kanyargós szekérút — a mai főutca — ekkor alakult ki. Ez a szekérút keleti irányban a Sajó árterület legelőire, nyugati irányban pedig a Geuru felé vezető úton a győri medence sík területére vezetett, a megművelt földek irányába. E települési formánál hiányzik a nomád eredetű alföldi falvak ólas kertöve. De az idők folyamán könnyen kialakul belőle a soros vagy utcás faluforma a teraszon futó úttal, és az erre az útra merőlegesen elhelyezkedő — későbben kialakult — szalagtelkekkel. Ez a folyamat később ment végbe az Árpád-kori Miskolcon. A Miskolc belvárosában kialakult halmaztelep lakosságának számát nem tudjuk. Arányos számítások alapján 100—150 családnál nagyobb népességet nem lehet vennünk. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy hasonló halmaztelep volt a győri földvár közvetlen közelében, valamint a majláthi déli lankákon, s — talán — a tapolcai forrás környékén is. Ehhez a fent vázolt képhez természetesen a mainál jóval kiterjedtebb erdő- és ligetes területet kell elképzelnünk, bükkel, cserrel és tölggyel, itt-ott tiszafa csoporttal. Az alacsonyabb lankákon ligeterdőkkel, szántókkal, kezdetleges gyümölcsösökkel, a sok vízfolyás mentén pedig széles, égeres sávokkal, a som, galagonya és kecskerágó színes szőnyegével. Ezeket csak a természetes itatójáratok helyein taposták le ösvényként a lakosság barmai. A Garadna, a Hejő, a Szinva tiszta vize, az időnkint lefolyó Pecékkel, a mainál nagyobb vízmennyiséggel, szélesebb mederben vitte a vizet a Sajóig. A Sajó lassúbb vize pedig több kanyargó árban, elhagyott vagy ismét elfoglalt medrekben, ellustult erekben egészen megközelítette a mai Gömöri pályaudvari vasútvonalat, nádasai pedig megközelítették a mai Béke-teret. A honfoglaló magyarság, az eddigi vizsgálatok szerint, csak két-három emberöltő múlva keveredett ebben a halmaztelepben. A honfoglalók eleinte zárt etnikumú csoportjai a Sajó melletti árvédett emelkedőkön szállottak meg. Központjuk valószínűleg Szirmabesenyő körül volt. A mai repülőtér melletti honíoglaláskori sírok erre mutatnak. A honfoglalás kezdeti szakaszában az itteni őslakókat a kabarok törzse hódította meg. Ez a kabar törzs etnikailag többféle elemből állott. Győrffy György kutatásai alapján valószínűsíthető, hogy — előbb a kazár birodalom oltalmát élvező, majd Kijev ostroma után Álmoshoz és Árpádhoz csatlakozott kabar törzsben: türk kazárok, iráni kálizok, alán oszlárok, bolgár szuvarok (megfelel a török szabír népnévnek), bercelek, székelyek voltak jelen. Árpád katonai előhadát alkották. Anonymus így írja le Gesta Hungarorum-ában az eseményt: „Azután a vezér fejedelmei megindulának Szerencsről és áthajóznak a Sajón azon a helyen, hol a Hernád vize beleszakad és tábort ütnek a Hejő folyó mellett a Tiszáig és Ernődig és ott maradának egy hónapig. Hol is a vezér Bungernek, Bors atyjának, nagy földet adott a Tapolca vizétől a Sajó vizéig, melyet most Miskoucynak hívnak és adott neki egy várat, melyet Geurunak neveznek, s azon várat fia, Bors, a maga várával, melyet Borsodnak hívnak, egy vármegyévé tette." Anonymus további híradása szerint pedig úgy bővül ki ez a kép, hogy a kabarok vezető nemzetségei (az Aba, örösur, Bors, Ed és Edumen-nemek) a Mátraalját és a későbbi Hevesújvár, Borsod és alsó Zemplén megye területét ülték meg. A többi kabar nemzetség a Felső Tisza mellékfolyói mentén helyezkedett el. Elemezzük ezt a híradást és fogalmazást megfelelő kritikával! Anonymus 1200 körül írta krónikáját. A honfoglalásnak ez a szakasza pedig 896-ban játszódott le. Közel háromszáz év van az esemény és megírása között. S ez a néhány szó intézi el a Terra Miskoucy, avagy a Possessio Miscoucy birtoklási folyamatának történetét. Viszont a magyar történetnek ebben a három évszázadában véresen hullámzó, kegyetlen birtoklási harcok folytak, földesurak váltak földönfutókká és új, győztes földesurak törtek a hatalom felé.