Komáromy József: Adatok Miskolc korai településtörténetéhez (Múzeumi Füzetek 4-5. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960)

A kor nagybirtoka a feudális társadalomnak ebben a szakaszában önmagában rejti, születésénél fogva, azokat a lehetőségeket, hogy gazdasági vonatkozásán túl, politikailag is külön hatalommá váljék az államon belül. Autark-mivolta, a védelmére szervezett magánhadsereg felállítása mellett hozzájárul ehhez a családfőnek egy-egy országos méltósága. Ezt az utat futja végig a Borsodi Ákos-nemzetségbeli Ernye, aki már az 1240-es évektől kezdve egyre nagyobb méltóságok címét és rangját szerzi meg. Főispán, tárnokmester, országbíró és bán, s közjogi befolyására jellemző, hogy ő áll annak a bizottságnak az élén, amely a perlekedő Abák, Csákok, Debreiek, Poroszlaiak, Kisvárdaiak, Kállaiak, Gutkeledek, Kátaiak, Csótiak között tesz igazságot.

2 T^rnye volt az első, aki Geuru földvára helyén a természetes mészkő sziklaplatón felépíti Győr várát. Ennek építése 1260—1271 körül történhetett. Ernye várépítői csekély mértékű planirozást végeztek ezen a sziklaplatón és a várfalak emelésénél követték annak természetes alaprajzi vonulatait. Valószínű, hogy ez az első vár csak félig használta ki a sziklaplató területét, de mindenképpen az úgynevezett szabálytalan alaprajzú várak sorába tartozott. Ezek a szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos várak szép számmal maradtak fenn a mi környékünkön is Boldogkő, Regéc, Füzér, Hollókő, Nógrád, Salgó, Buják, távolabb például Visegrád, Szigliget, Csobánc, Sümeg, Tátika várainak képében. Ezt az első szabálytalan alaprajzú várat bővítette Ernyének a fia István, aki a család hatalmát tovább emelte a nádor-ispánsággal. Ezt a kibővített várat nevezték Castrum Nóvumnak. Ezt az új-vár kifejezést egy 1319. évi adománylevél használja. Rendelkezésünkre álló évszámok és események alapján következtethetünk arra, hogy az Ernye-vár bővítése vagy még Ernye életében, vagy Ernye halála, 1274 körül folyamatban volt, mert Ernyefia István a várat 1284-ben már székhelyéül használja. Az apjánál még nagyobb igényű és pompaszerető feudális sarj ebben az általa teljesen kibővített várban, a Castrum Nóvumban udvartartásához méltóbb környezetet tudott teremteni. Nem téveszthet meg következtetésünkben az, hogy a „Castrum Novum" kifejezés csak egy 1319. évből fennmaradt oklevélből ismeretes, ez az évszám legfeljebb ante quem támpontként használható, azon kívül, hogy felfedte az Ernye-vár kibővítésének tényét. A Castrum Novum a színhelye az apjánál is hatalmasabb feudális főúr, Ernyefia István udvarának. Itt rendezi meg az 1300-as évek elején fiának esküvőjét a lengyel királyi házzal rokon bajor hercegi lánnyal. A Castrum Novum ekkor vendégül látja az ország összes főméltóságait, s a külföldi meghívott vendégeket, így a történelmi adatok szerint is valószínű, hogy ekkor már a szabálytalan alaprajzú vár kiterjedt az egész sziklaplatóra és talán a plató északkeleti sarkáról lenyúlt a sziklaalatti oldalon.

3 A diósgyőri vár történetével foglalkozó történetíróink mindezt a kérdést eddig nem vizsgálták. Az Ernye-várat majd a Castrum Nóvumot a jelenleg is látható négyszögű várral hozták kapcsolatba. A legtöbb történetíró hibásan indul ki, amikor azt mondja, hogy „a mai vár alapjait... (egy) régi vár helyén" építették ki. Helyesen a „régi vár" kifejezésen éppen Ernye első, majd a fia által kibővített Castrum Novum értendő. Ezeket a régebbi feltételezéseket némileg az 1959. évben végzett ásatások döntötték meg.

4 Az ásatás eddigi eredménye azt mutatja, hogy az elmondottakból kell kiindulnunk. Az Ernye-vár alapfalainak nyoma a mai várban három ponton állapítható meg eddig. A régi várfal, ebből két ponton: a délkeleti torony északi oldala előtt, valamint a délnyugati torony északi oldala előtt megtalálható, az 1959. évi, a rondellában lefolyt ásatás pedig felfedte kilenc méteres mélységben, eredeti helyén azokat a négyszögletesre faragott köveket, amelyek ebből az első várból fennmaradtak. Ezt a réteget pedig, minden keveredés nélkül, azok a barnásszürke, párhuzamosan bordázott háztartási cserépedények töredékei jellemzik, amelyeknek használata a XIII. század végétől a következő század közepéig tartott. Nyilvánvaló, hogy ennek a jelzett rétegnek a kora a Castrum Novum élete és lebontása és a második, a nagylajosi négysaroktornyos vár építése előtti időre esik. E pil-