Komáromy József: Adatok Miskolc korai településtörténetéhez (Múzeumi Füzetek 4-5. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960)
Az első diósgyőri vár felépítésének kora A tatárjárás (1241—42) után IV. Béla megváltoztatja politikáját, és ez lehetőséget ad a nagyuraknak arra, hogy várakat építsenek, magánhadseregüket megerősítsék. Ügy látja, hogy az éles harcot abba kell hagynia a feudális főurakkal ?zemben, de szövetségeseket keres a királyi megye területén élő, a megye szervezetéhez kapcsolódó katonáskodó közép- és kisebb birtokosok — a serviensek, a viszszahívott kunok, valamint a már kialakuló városi polgárság személyében. Az újra feltörő oligarchák között, az uralkodó osztályon beiül különböző rétegek harcai éleződnek ki. A nemesi megye és a tartományuraságok harca még nem vetődik fel, de a tartományuraságok nagyúri családjai közül mindjobban kibontakozik egyesek hatalma. Időnkint az ország északkeleti része kerül hangsúlyos helyzetbe. A tatárjárást követő években a Kárpátokon túli Halics birtokáért két orosz fejedelem között dúl a harc. Az egyik Danyiil Romanovics, a másik a csernigovi Mihály fejedelem fia, Ratiszláv. Miután Béla Ratiszlávhoz adta nőül Anna leányát, 1243-ban jelentős magyar sereget küld veje segítségére és a halicsi fejedelemség elfoglalására. Danyiil azonban Ratiszlávot bojár csapataival és a szövetséges magyarokkal egyetemben megveri. Bizonyos mértékig meg tudja szervezni ellenállását is az orosz fejedelmek fölött uralkodó tatársággal szemben. Danyiilnak segítségére jön IV. Ince pápa külpolitikája, aki Giovanni Piano Carpini szerzetes útján egyformán ajánl fel szövetséget a mongol nagykánnak és Danyiilnak. Ez utóbbi azonban felismeri a kétszínű játékot és 1246-ban szövetségre lép IV. Bélával. Voltaképpen ez a szövetség akadályozta meg. hogy a mongol Aranyhorda támadása nem ismétlődött meg az ország ellen. Ugyanakkor — az orosz népnek állandósult felkelései igénybe vették a mongol katonai erőt. Az itt elmondottakra azért volt szükség, hogy rámutassunk: a Haliccsal szomszédos északkeleti megyék — Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Borzsova vármegyék — az események folytán hangsúlyt kapnak és e területet az esztergomi és budai központi területtel összekötő Borsod és Heves vármegyék osztoznak ebben a szerepben. A kijevi kereskedelmi út forgalma pedig még mindig jelentős, bár az ország külkereskedelme már kezd a bizánci, szír és orosz kereskedők kezéből a velenceiek kezébe kerülni. A diósgyőri nagybirtok ebben az időben került az újbirtokos, Ernye bán kezére.i Miskolc még a régi Miskóc-család birtokában van. Bár a tatárjárás után megszűnik fölötte — a románkori első avasi templomot felépítő — Panyit úr birtoklása, fia: László, már megkezdi az ősi birtok felaprózását. Várasd nevű testvérének birtokfelét ugyanis eladja három unokatestvérének: File Prépostnak, Tamás ispánnak és Péternek. A fél Miskolc ekkor 30 márka ezüstöt ér, ennyi volt a vételár. (A márka-ezüst veretlen ezüstöt jelent és márkánkint 233,35 grammot kell rajta érteni.) Az új diósgyőri birtokos, Ernye neve már 1248-ból ismeretes. Ekkor tartja birtokában „Cserepét hatalmasul lefoglalva" az egri püspök ellenében, de IV. Béla végül Echeg (Sajóecseg) birtokát juttatja Ernyének. Ebben az időben Ernye már egyike a hatalomra törő nagyúri családfőknek. Feudális nagybirtokának kialakult határait nem ismerjük. Támpontjaink n következő birtokok: Sajóecseg, Sajóbábony, Nagycsécs, Muhi, Kisgyőr, Hejőszalonta, Alsó és Felső Zsolca, Felsőbarcika, (Tisza) Szederkény, esetleg: Emőd, Domaháza és Varbó,feltehetőleg pedig: Bánfalva, Arnót, Sajóörös és (Tisza) Palkonya. Ernye a források szerint a családi örökölt birtokot „tovább növeli" s valószínű, hogy a felsorolt birtokok a teljesen kialakult nagybirtokot jelzik az újabb Hernádnémetivel, a borsodi Kondóval és Dédessel, a szabolcsi Böszörménnyel és a nógrádi Hidegkúttal egyetemben. Ez a „tenger vagyon" szállt át fiára 1274 körül, Ernye halálával.
