Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

FODOR László: Beszámoló az erdélyi manufaktúra-történetírás eredményeiről

közül nem egyet életre hívtak, a meglévőket bővítették és a kor technikai szintjén modernizálták. Az alapítások újabb fellendülését a 19. század 30-as éveitől kezdve sokasodó, az ipar fejlesztését szorgalmazó korabeli erdélyi közgazdasági gondolkodók; nézetei nem kis mértékben mozdították elő, gyorsították azt fel. Az egykorú erdélyi közgazdasági irodalomban a gazdasági kérdések elemzése során ugyan az agrárviszonyok állottak az előtérben, de meUettük egyre gyakrabban került szó az ipar fontosságáról, a gazdasági és társadalmi életben betöltött szerepéről. Egyes erdélyi közgazdasági gondolkodók nézete szerint - részletes elemzésre e helyütt nem vállalkozunk - Erdély akkori sanyarú helyzetének fő problémái abból adódtak, hogy az ipar fejleüensége folytán az idegen termékek uralták a piacot, s azok megvásárlása útján nagyfokú a pénzkiáramlás. Azt megakadályozandó a „Gazdaság sinormértékei" című cikk írója azt hangoztatta, hogy:,A gazdagok jól tennék, ha fabrikákat állítanának. A hazafiak pedig egyáltalán csak hazai fabrikáktól vásárolnának portékát, hogy a pénz az országból ki ne menjen" vagy Jó volna - állapította meg egy másik szerző - ha olyan fabrikák lennének, amelyekben a hazai termények megmíveltetvén, a pénz az országból nemcsak nem vitetne ki sót ide befolyna".

2 A rjénzkiáramlás megakadályozása mellett az iparfejlődés hívei azt is hangoztatták, hogy a „fabrika" sokaknak „adna életmódot, kenyeret, s mihelyt fabrikák volnának, lenne a földmívelők által termesztett productomoknak piaca" 22 Az ipar és a kereskedelem fejlesztésének szorgalmazói arra is rámutattak, hogy a nyomában fellépő gazdagodás az egyedüli biztos alapja a műveltség és a tudomány felvirágzásának, megállapítva, hogy: „A míveltség csak a vagyonosság bizonyos grádusával szövetkezik testvérként, s ritkán sarjazhatik elszegényült státusban". 3 Az ipar fejlesztésének sürgetői munkáikban részletesen ismertették Erdély gazdag nyersanyagkincseit, bővelkedő erőforrásait mint olyanokat, amelyek bizonyos iparágak kialakulásának és felvirágzásának képezik biztos alapját. Ugyanakkor nem kevés az erdélyi közgazdasági irodalomban az a nézet, amely az ipar és a mezőgazdaság egyidejű fejlesztésében látta a lakosság széles rétegei gazdasági és kulturális felemelkedhetésének a biztos alapját. A 19. század első évtizedeiben alakult erdélyi manufaktúrák számát és jellegét az 1839. évi statisztikai felmérés, az 1844. évi és az 1845. évi, előbbi a Hintz-féle, utóbbi a Czoering-féle összeállítások tükrözik, kisebb-nagyobb eltéréssel. Az 1839-es felmérés 278, a Hintz-féle 254 manufaktúrát mutat ki. A manufaktúrák számát ugyanabból az időből Mérei Gyula 295-re teszi.

24 A fentiek közül csupán csak a Hintz-féle adatok felsorolására szorítkozunk. Kimutatása szerint Erdélyben a 19. század közepe táján a következő manufaktúrák működtek: 3 gyapot- és gyapjúfonó, 1 len- és kender, 1 posztófabrika, 4 bőrfabrika, 10 papírmalom, 5 kőedényfabrika, 7 üveghuta, 56 vashámor, 4 rézhámor, 3 cukorfabrika, 12 nagyobb szeszfőzde, 17 ecetfabrika, 1 viasz, 1 kalap- és