Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

UDVARI István-TAKÁCS Péter: Adalékok a Szepes megyei manufaktúrák és az úrbéres szolgálónépek viszonyához a 18. század utolsó harmadában

A rézhámorokhoz, hutákhoz fehér agyagot szállítottak „jó pénzért" saját határukban lévő bányájukból Folkmár úrbéresei. Fát, faszenet, deszkát, zsindelyt ugyancsak szállítottak a rézbányákhoz, hutákhoz, hámorokhoz a jobbágyok, de ezt inkább a fafeldolgozással és erdőéléssel összefüggésben vizsgáljuk, mert külön lehetőség, mely a manufaktúraképződés egyéb kérdéseit veti fel. A rézbányászat mellékterméke volt az ólom, a higany, az antimon és a kén. Ezekről azonban nem esett szó az úrbéres vallomásokban. Ismeretükhöz, a velük való bíbelődéshez alighanem már mélyebb szaktudásra volt szükség, mint amennyit az úrbéresek megszerezhettek. A jobbágyok, zsellérek bánya körüli forgolódása, munkája, szekerezése a 18. század második felétől Szepes megyében egyre inkább koncentrálódik a vasbányászatra, mely nem lévén állami monopólium, egészen a késztermék előállításáig foglalkoztatta az úrbéres lakosságot is. Idéztük már Folkmár lakóinak vallomását, akik az elzálogosított vashámort magukhoz váltották, a koisói határban saját vasbányákat bírtak, és a maguk olvasztotta vasat saját hámorukban dolgozták fel, ahol síneket, ekéket és egyéb szerszámokat készítettek. Bizonyára máshol is birtokoltak bányákat, illetve béreltek vasbányákat, hutákat, hámorokat a szepesi jobbágyok, de erről mélyen hallgattak, és általános sem lehetett még a 18. század utolsó harmadában az ilyen jobbágyi vállalkozás. Sokkal természetesebb volt a vasbányákban való munkálkodás, a vasércfuvarozás, a bányák körüli egyéb munkák végzése. A szepesi jobbágyok - saját vallomásaik szerint - igen sokan keresték megélhetésüket a vasércbányászat, a vasolvasztás, a bányák, huták, hámorok körüli szorgoskodással. Mátéfalván azt vallották, hogy „egyes legények és szegényebb emberek bányákba járnak pénzt keresni". A prakendorfi úrbéreseknek „megélhetésük csak a bányamunkából van, továbbá az itteni hámorokból". Richnón „bányászok is vannak, akik a mezőn járnak. Krompachban vasércet keresnek és eladják." Maguk a krompachi jobbágyok, zsellérek is „gyűjtenek vaskövet" a saját halárukban, amit a hámorokban eladnak". Hasonlóan gyűjtik eladásra „a vasércet" és „ássák" is a zaharóciak. Vasércbányákban, hutákban vagy hámorokban dolgoztak Haraszt, Teplicske, Kluknó, Felső- és Alsószlovenka, Illésfalva lakói is. A vasbányákban, hutákban és hámorokban való munkálkodásnál azonban több község lakóit juttatta jövedelemhez a vasércfuvarozás. Ezt a foglalatosságot, mint fontos kereseti lehetőséget az alábbi falvakban emlegették: Cserépfalva, Porács, Helcmanóc, Folkmár, Márkusfalva, Richno, Zaharóc, Kluknó (a kluknóiak Roll úr földesúri magánhutájához fuvaroztak ércet), Teplicske, Zavadka, Jekelfalva, Kalyova és Odorin.