Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

GAJÁRY István: Adatok a pest-budai manufaktúraalapításokról és -alapítókról

séges: Budán még mindig gyakoribb a latin használata mint Pesten. A források nagy része német nyelvű, ebből következik az a probléma, hogy a német Fabrikant szó jelenthet gyárnokot is, de egyszerűen készítőt is, így helyenként zavarba ejtővé válhat a gyárak/manufaktúrák nagy száma. Következésképpen az alábbiakban teljesen mellőztem azon iparosokat, akik „Cigaretten Fabrikant" megjelöléssel szerepelnek - szép számmal - az adókönyvekben, ugyanakkor a teljességre törekedtem a likőr- és pálinkafőzők, valamint szappanfőzők között, miután ezek között voltak valóban „nagybani" vállalkozók, esetíeg manufaktúra engedély nélkül is. Ugyancsak eltekintettem a nyomdaipar feldolgozásától, annak ellenére, hogy ez talán a hagyományosan egyetlen és eredendően manufakturális iparág, a többi gyári jellegű tevékenységtől eltérően ez kizárólag helytartótanácsi engedéllyel volt végezhető, azonban az engedélyt különösebb nehézségek nélkül át lehetett ruházni - azaz eladni - arra érdemesíthető, feddhetetlen személynek. Természetesen ez a cenzúrázás hatósági kézben tartása miatt nem volt olyan könnyű, de akadt rá példa. Másrészt azért sem vállalkozhattam a nyomdák feldolgozására, mert a szűkebb szakmai kutatás is adós még olyan kérdések megválaszolásával, mint pl. a Landerer család leszármazása és családi/ipari kapcsolatai, amelyek egy ilyen, elsődlegesen társadalomtörténeti célú kutatás során nélkülözhetetlenek, így a nyomdaipar bevonására a kutatómunkába csak akkor tudunk vállalkozni, ha ezen részmunkák elkészülnek: vagy szakmabeliek, vagy a magam kutatásai alapján. Végezetül mellőztem a téglavetők adatainak feldolgozását is. Ennek legfontosabb oka az volt, hogy e városi tulajdonú területek bérlése csak az adókönyvek teljes és szisztematikus átvizsgálása után térképezhető fel. (Ez Pesten a források hiányában megoldhataüan is marad.) Vizsgálódásom célja - egyelőre - egy fentieknek megfelelő, minél teljesebbnek mondható névsor összeállítása volt, részben az eddig megjelent irodalom alapján, részben a fennmaradt budai adókönyvek segítségével. A névsor összeállításánál a gyári jellegű vállalkozás indulása záró időpontját 1840-ben jelöltem meg, miután az ez évben kiadott 17. (a gyárak jogállásáról szóló) törvénycikk gyökeresen megváltoztatta a vállalkozások feltételeit és ezáltal szinte lehetetlenné tette az utókor kutatói számára átfogó, társadalom- és gazdaságtörténeti irányultságú kutatás végzését. A pest-budai manufaktúraipar története a 18. század első harmadában kezdődött, legalábbis az 1730 körüli évekből származnak az első gyáralapítási kísérletekről szóló adatok. A legkorábbi működőkről Mária Terézia uralkodása utolsó éveiből szólnak a források, pl.: Valero Antal és Ferenc, ill. Tamás pesti (1770 k., ill. 1776), Beywinkler József óbudai (1777) selyemgyára, Koppel Jeremiás szintén óbudai posztógyára (1779). Ugyanekkor jelent meg az állami vállalkozás is, a kizárólag katonaság részére termelő pesti állami posztó és pok-