Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

FODOR László: Beszámoló az erdélyi manufaktúra-történetírás eredményeiről

létesítettek (Alsótelek, Fáncs, Felsőlimpert, Kaszabánya, Királybánya, Perintye, Runk és Zalasdpatak) a korszak technikai vívmányainak megfelelő szinten. A Vajdahunyad környékén a 18. század utolsó évtizedében működő 17 hámor sorát az 1801-ben felállított sebeshelyi és a kudzsiri vasfinomító művek egészítették ki. A vashámorok számának növekedése együtt járt technikai felszereltségük tökéletesítésével, amely a termékek változatossá tételét eredményezte, így, a 18. század utolsó évtizedében a zalasdpataki hámor szerszám-, kard- és kaszakészítő részleggel bővült,

7 Sebeshelyen pedig ekevasat, kapát, patkót, szeget, piszkavasat állítottak elő. A modernizálás a termelés növekedését is magával vonta. Toplicán Erdély első modem nagyolvasztója üzembehelyezése és az új munkamódszerek alkalmazása a 19. század elejére a termelést háromszorosára emelte.

8 A Bánságban a török uralom alóli felszabadulás (1718) után a vasbányászat és vasgyártás fejlődésének új időszakát élte. Az első nagyolvasztót és hámort 1719-ben Boksánban állították fel, ahol 1734-ben két nagy vaskohó és hat vashámor működött. A 18. század közepéig felépültek még a dognácskai, csiklovai, gladnai és a lunkányi olvasztók és vasüzemek.

9 A Bánság vasipari vállalatai közül a legnagyobb jelentőségre a resicai vasmű emelkedett. Építését 1769. november 1 -jén kezdték meg és megnyitására 1771. július 3-án került sor. Termelését két nagyolvasztóval, három rúdvas- és egy szerszámhámorral kezdte meg. 1802ben újabb vashámorral és még három rúdvas-liámorral, 1804-ben szeg-kovácsműhellyel, s végül 1816-ig újabb nagyolvasztóval és egy kapahámorral bővült.

10 Az előzőekben említett vasipari vállalatok a kincstár tulajdonában voltak. Mellettük magánkézben levőket is találunk. Ezek nagy része kisipari jelleggel bíró kohók és hámorok voltak. Közülük jelentősebb a torockói 16 olvasztóval és 23 vízikalapáccsal űzött paraszti vasművesség, a nagyváradi katolikus püspökség tulajdonában levő vaskohi hámor. Magántulajdonú vállalatok működtek még Erdőfülén, Déznán, Bodvajon, Petrószán, Szentkeresztbányán, Csikmadarason, Bibarcfalván, Láposbányán, Dánfalván és másutt.

11 A vasfogyasztás növekedése a vasércbányászat és az ércet félkész termékké feldolgozó hámorok számának gyarapodását igényelte. Az 1841. évből származó statisztikai felmérés 72 hámort vett nyilvántartásba. A növekvő igények kielégítése szükségszerűen nemcsak számuk, de technikai felszereltségük állandó moo^mizálását is követelte. Az 1840-es évek elejétől 1848-ig sorra vezetik be Nándorhegyen, Resicán és Nadrágon a vasfinomításban a kavarókemencéket A toplicai kohónál 1836-ban tíz évvel feltalálása után - bevezetik a szélládás hármas fúvógépet, a govasdiainál ugyanazt 1838-ban. Resicán 1846-ban lemez- és idomvas-hengersorokat helyeznek üzembe, melyeket egy 100, egy 45 és egy 16 lóerős gőzgép hozott mozgásba, akárcsak az ugyanakkor beszerelt négy gőzkalapácsot. Ugyanakkor elkezdték a kőszén használatát az olvasztók hevítésénél.

1