Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

FODOR László: Beszámoló az erdélyi manufaktúra-történetírás eredményeiről

A vasipar jelentős fejlődési fokmérője a korszakunk utolsó évtizedében megjelenő úgynevezett „gépgyárak". 1834-ben a már működő ruszkicai gépgyárban vaseszközöket, edényeket, kályhákat, manufaktúrák, bányák számára termelőeszközöket gyártottak. Az 1840-ben létesített kolozsvári vasgyárban nemcsak vető- és cséplőgépeket tudnak előállítani, hanem saját találmányú selyemletekerő és matolálógépet is. Kisebb gépgyár létezett már 1825-től Déznán és 1844-től Nagyváradon.

13 Összefoglalóan elmondható, hogy az erdélyi vasbányászat és vaskohászat viszonylagos lemaradása ellenére a 18. század második felében megtett első erőteljesebb lépeseitől egyre eredményesebben járta a kapitalizálódás útját A technikai fejlődés élvonalában haladó vasgyártás az 1840-es évek elejére létrehozta a gépi nagyipar első üzemeit: a modem vasöntödéket, vasfinomítókat hengerműveket, gépkészítő gyárakat, s hozzálátott a gőzerő egyre szélesedő felhasználásához. Erdély híres nemes- és színesfémbányászata a bécsi Udvari Kamara különös figyelmében állott, hiszen az szolgáltatta a kincstár jövedelmének jelentős részét. A török uralom alól felszabadult Bánság addig elhanyagolt bányáit és feldolgozó üzemeit kincstári tulajdonnak nyilvánították. A nagyobb méretű kitermelés Oravicán indult meg s a 18. század közepéig Boksán, Csiklova, Majdánpek, Dognácska, Ujmoldova, Lunkány következett. A kitermelt ércet a dognácskai, majdánpeki, oravicai és száskai kohóművekben dolgozták fel. A Nagybánya vidéki bányák termeivényeinek beolvasztása a nyolc kohómű 28 olvasztó- és nyolc választókemencéjében történt. Az Erdélyi Érchegység nemesércei 3 kohóműben kerültek feldolgozásra. A földesúri vállalatok közül a toplicai, hercegányi, a rudai 12 Apostol és a zdraholci bányák és feldolgozó üzemeik emelkedtek ki.

14 A nemes- és színesfém bányászatban és feldolgozó ágazataiban jöttek létre az első tőkés jellegű részvénytársaságok, részben a hagyományos bányatársulatok átalakulásával. A 18. század második felében kezdődő folyamata 19. század negyvenes éveiig jelentős tőkeerővel rendelkező nemes- és színesfém bánya- és feldolgozóvállalatok létrejöttét eredményezte. Az egyre jobban tőkésedő üzemek technikai modernizálásának kiemelkedő eseményét képezte, hogy Erdélyben az első 14 lóerős gőzgép felállítására a zalatnai kohóban került sor 1838-ban.

15 A sóbányászat és finomítás Aknasugatagon, Désaknán, Kolozson, Marosújváron, Parajdon, Rónaszéken, Széken, Tordán és Vízaknán folyt a legnagyobb mértékben. A széntermelés, az erdélyi bányászat legfiatalabb ága a 18. század utolsó évtizedében megnyíló Resica környéki széntelepeken kívül csak a nagyon szűk keretek között termelő körös- és almásvölgyiek méltók említésre korszakunkból. „Erdély szénbányászata - állapította meg Vajda Lajos -, a bánsági bányák