Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

BENCZE Géza: Adatok egy muraközi természetes olajelófordulás 18-19. századi termelési és felhasználási kísérleteiről

csapatai több helyen átlépték a határfolyó Drávát. Előlük Teleki Ádám a Muraközből kivonta a honvédcsapatokat, ám a horvátok közeledtének hírére Gyika [Chica] Jenő honvéd őrnagy, a zalai önkéntes nemzetőr-zászlóalj parancsnoka a Peklenicáról hozatott kátránnyal felgyújtatta a muraszerdahelyi hidat, késleltetve ezzel is Jellasics seregeinek Zala megye és az ország belső területei felé vonulását.) Néhány évvel ezt követően 1856 nyarán V. Zepharovich bécsi geológus a Rotschildok megbízásából tanulmányozta a peklenicai olajlelőhelyet azzal a feltett kérdéssel, hogy felhasználható-e a belőle lepárolt aszfalt a hajók szigetelésére illetve rozsdamentesítésére. A peklenicai szénhidrogén-előfordulás legrészletesebb, a forrás felhasználásának múltját és lehetőségeit is bőségesen taglaló leírása attól a Rózsay József főorvostól származik, aki 1839-ben mén Nendtwich Károllyal részben közösen, részben pedig tőle függetlenül is már foglalkozott a forrással, elsősorban is az ott előjövő kátrány vegyi vizsgálatával és elemzésével, alkotóelemei felhasználásának lehetőségeivel. Rózsay mindenki másnál jobban ismerte a lelőhelyet, mivel e vidéken született, sőt itt volt gyakorló orvos is. „APekleniczai hegyi kátrány Muraközben" című tanulmánya első fejezetében a kátrány ismertebb előfordulása helyeit sorolja fel, s hivatkozik arra, hogy mivel ő régtől fogva ismeri a hazai egyeden kátrányforrást, amiatt is figyelemmel kísér a vüág minden részéből származó, a kátrányra vonatkozó híradást és leírást. Irodalmi ismeretei kiterjedtek, ismerte Winterl, Zipser, Nendtwich ez irányú munkásságát. Az ezután közreadott, a Muraköz történetével és földleírásával foglalkozó fejezetet bármelyik hazai korabeli leíró földrajzi vagy helytörténeti munka megirigyelhette volna. A közreadott térkép szerint a mintegy négyszögölnyi gödörből felbugyogó kátrányforrás - ahogy a helybéli nép nevezte, a kalamász forrás Peklenica helységtől délnyugatra alig több, mint fél kilométerre a Murába tartó Bocsec (Brodec), de Peklának is nevezett patak nyugati (bal) partján, mintegy 40 ölnyire volt található, amelyből - ahogy írja - emberemlékezet óta szedik a kátrányt. A különösen forró nyári napokon kiváltképpen messze terjedő erős kátrányszag, a forrásnak és közvetíen környezetének kátránnyal erősen átitatódott talaja, a föld alól előtörő kátrányt kísérő - igaz nem jelentékeny mennyiségű gáz jelenléte, de a kátránynak a már említett többféle - esetenként csodatévő szerként történt - felhasználása miatt is a forráskömyéki patakparti réteket a helyi nép „pri Poklu"-nak, azaz a pokolnál lévőnek nevezte el. Az 1850-es esztendők elején a forrást birtokló Festeticsek annak hozamát meg kívánták emelni, hogy a bővebb hozammal kedvezőbben adhassák át azt valamely bérlőnek.