Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

BENCZE Géza: Adatok egy muraközi természetes olajelófordulás 18-19. századi termelési és felhasználási kísérleteiről

hatták erre, mivel 1790-ben a peklenicai „olei" hivatalos árát a vármegyei közgyűlés állapította meg.

6 Eszerint a megyének hat járásában az olaj mázsáját (1 bécsi mázsa = 56 kg) 10 forintban határozták meg. Az év első felében járásonként egy-egy mázsa olajat adtak el hordókban és urnákban. Rövidesen jelezte a zalaegerszegi szolgabíró, hogy a már behozott hat hordónyi olaj mellett Christop Agora csáktornyai görög kereskedő ujabb hat hordónyi peklenicai olaj szállítását jelezte a vármegyének, ahol is olajának árát szintén 10 forintban rögzítették, de utaltak abbéli szándékára is, hogy a következő évben a szomszédos megyékbe, valamint Triesztbe és Zágrábba is szállítana egy-egy mázsányi peklenicai olajat. E lényegében egyszeri levéltári előfordulást követően Zala vármegye közgyűlése érdemben többet nem foglalkozhatott a peklenicai kőolaj előfordulással, mivel az iratokban nyoma nincsen, annál inkább sem, mivel az Althan grófoktól 1791-ben Festetics György birtokába kerülő Peklenica olajelőfordulása hasznosításának módját és mértékét az új tulajdonos kizárólagos jogának tekintette. Az 1790-es évben az eladásra kínált olaj mennyiségéből következtetve a termelés évi mindössze 700-800 kg lehetett. Az 1831-ben kelt útkönyv szerint az uraság évi 100 akón felüli mennyiséget is eladott, s ezzel a termelés a korábban említett évhez képest a többszörösére, 5-5,5 tonna körüli nagyságra növekedett. Nem véletlen, hogy a területet birtokló Festetics család már 1830-ban bányajogosítványt szerzett a kátrányforrásra, ám a klasszikus értelemben vett bányászkodás helyett a természetes állapotban előforduló kátrányt gyűjtögették össze, s adták el. 1839-ben fordult ismét a tudós figyelem a peklenicai olajelőfordulásra, amikor is a pesti egyetem vegytani tanáraNendtwich Károly fordult itt meg Rózsay József'helyi orvos társaságában. Míg előbbi a látogatásról a német orvosok és természetvizsgálók Grácban tartott nagygyűlésén számolt be a tapasztaltakról, addig az utóbbi egy bécsi orvosi lapban (Gesundheit Zeitung) közölte természettörténeti értekezését a témáról. A Természettudományi Társulat 1842. esztendei vegytani pályázatán díjazott Nendtwich a lelőhely leírásában megemlíti, hogy a forrást egy gráci gyógyszerész bérelte Festetics György gróftól (a Georgikont alapító György unokája), s annak termeivényéből finomított kőolajat párolt le és adott el gyógyszerként. A forrás hozama ez idő tájt is hasonló lehetett, mint volt 1830 körül, mivel Fényes Elek az 1840-es évek első felében a forrás hozamát ill. a termelést évi 2-3 tonnában jelölte meg. (A peklenicai olaj az 1848-49-es szabadságharcban is szerephez jutott. 1848. szeptember 11-én a forradalmat eltaposni igyekvő Jellasics horvát bán