Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

NÉMETH Györgyi: Vállalkozások a bőrgyártásban a 19. század első felében

VÁLLALKOZÁSOK A BŐRGYÁRTÁSBAN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN NÉMETH GYÖRGYI A magyar bőripar európai hírű hagyományai ellenére a bőrgyártás még a 18. században is zömében kisüzemi, céhes keretek között folyt az országban. A szórványos adatok szerint manufaktúrák csak elvétve jöttek létre, s a termelésben jelentéktelen szerepet töltöttek be.

1 A 19. század első felében azonban megnőtt a tőkés jellegű bőrgyártó üzemek száma. Munkám célja megvizsgálni a jelenleg rendelkezésre álló forrásanyag alapján, milyen jellegzetességeket mutat e hagyományos iparág korai tőkésedésének a folyamata Magyarországon, milyen körülmények között jöttek létre ezek az üzemek, kik voltak az alapítóik. Vizsgálódásom a történelmi Magyarország egész területére kiterjed amennyire a forrásanyag engedi - Erdély és Horvátország kivételével. A vizsgált fél évszázadot a gazdasági konjunktúra és dekonjunktúra váltakozása szerint három periódusra bontva gyűjtöttem a tőkés jellegű bőrgyártás megindulására vonatkozó adatokat. Mivel az első időszak az 1790-es évek közepétől az 1810-es évek közepéig tartott, a 19. század első felét tágan értelmeztem, s már az 1790-e évek üzemeire is kitértem. Az üzemek keletkezési idejének meghatározásánál azonban figyelembe kellett venni, hogy az alapító eleve tőkés jellegű üzemet hozott-e létre, vagy pedig a műhely hosszú, sokszor több évtizedes fennállás és fejlődés után lépett-e ki a céhes termelés keretei közül. Az előbbi esetben a gyárprivilégium megszerzése elsősorban a manufaktúra méreteihez nyújtott tájékoztatást - a műhelynek el kellett érnie az 50 ezer forintos évi forgalmat -, míg az utóbbi esetben a céhes műhely átalakulását tette nyilvánvalóvá, s megszerzésének időpontja a tőkés jellegű üzem megszületésének dátumául szolgál.

3 Bár igaz, hogy a műhely nem egy csapásra alakult át. Egyrészt már a privilégium megszerzése előtti években is termelhetett tőkés jelleggel mint például Kemnitzer János pesti tímármester, aki 1799-ben kapott gyárengedélyt. Üzeme azonban valószínűleg már az 1780-as években túllépte a céhes kereteket, mivel Ausztriába is exportált bőrárukat 1782-ben, s a pesti Natorp-cég útján egy bécsi cégnél 4000 Ft-os váltót hajtatott be.

4 Másrészt a