Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

NÉMETH Györgyi: Vállalkozások a bőrgyártásban a 19. század első felében

műhely a privilégium megszerzése után is őrizhetett céhes vonásokat, akárcsak Thoma József és Fischer Jakab esetében, akik a gyári szabadalom elnyerése után sem léptek ki a céhből, s egyaránt adóztak gyárosként és tímármesterként.

5 A források alapján harmincra tehető a 19. század első felében tőkés jellegű tevékenységet folytató bőrgyártó üzemek száma. Itt jegyzem meg, a vizsgálatban nem vettem figyelembe, hogy a cserzésben felhasznált nyersanyagok és az alkalmazott munkamódszerek szerint a tímárságok több csoportba oszthatók,

6 sőt egy, a bőrkikészítéssel csak a saját kesztyűi előállításához szükséges bőrt biztosító műhelyt is bevontam az elemzésbe (Krellwitz). Hasznosítható adattal azonban csak huszonhárom műhely esetében rendelkezem, mivel egyes üzemekről - a kismartoni üzemről

8 illetve Witkovszky Mihály pesti „bőrfénymázító" műhelyéről

9 - alig valamit, más üzemekről - Körmenden és Csemernyén

10 - a puszta létükön kívül semmit sem tudok. Megint másoknál pedig a kevés adat alapján nem eldönthető, hogy müyen keretek közt folyt a termelés, például Alexy Lajos „nagy tímárságában" Mateócon.

11 A bőrgyártó manufaktúrák számbeli megoszlása a vizsgált periódusban egyéneden. 1830 előtt összesen hat új üzem megjelenéséről tudok. A napóleoni háborúk és a gazdasági konjunktúra éveiben egyedül a már említett Kemnitzer János, eredetüeg céhes tímármester kapott gyárprivilégiumot.

12 Új üzemet alapított Schwericz János Bécsből jött bőrkereskedő,

13 a csehországi születésű Kohner József, aki bőrkikészítő és bőrfestő műhelye berendezése előtt néhány évig a dragonyosoknál szolgált, majd hamuzsírfőzéssel foglalkozott,

14 és Dessewffy Sámuel gróf.

15 Schwericz műhelyét igen,

16 de Kohner és Dessewffy üzemeit nem tette tönkre az 1815-től kezdődő dekonjunktúra, sőt ekkor szereztek mindketten gyárprivilégiumot, akárcsak Thoma József és Fischer Jakab

17 céhes tímármesterek. (Manufakturális termelés folyt még a külföldi tőkével létrehozott fiumei bőrgyárban

18 és a Podmaniczky család aszódi subaüzemében

19 is, de mindkettőt az 1790-es évek előtt alapították.) Az 1830-as évek közepe és 1847 közötti időszakban, különösen az 1840-es években jelentősebben növekedett a bőrgyártó manufaktúrák száma, valószínűleg már 17 üzemben folyt tőkés jellegű termelés az országban. A növekedés nyilvánvaló összefüggésben állt az általános gazdasági fellendüléssel, valamint a gyárak és a közkeresetre összeálló társaságok jogviszonyairól szóló 1840. évi XVII. törvénycikkel illetve a XVIII. és XIX. törvénycikkek nyújtotta lehetőségekkel.

20 Az 1795 és 1830 között létrejött üzemek közül kettő Pesten (Kemnitzer, Schwericz), három Budán (Kohner, Thoma, Fischer) helyezkedett el, egyeden egy, a Dessewffy-féle manufaktúra működött először a Szabolcs megyei Vencsellőn, majd a Sáros megyei Fintán.