Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

UDVARI István-TAKÁCS Péter: Adalékok a Szepes megyei manufaktúrák és az úrbéres szolgálónépek viszonyához a 18. század utolsó harmadában

bői hozott fát fűrészelhetjük magunknak". Feltételezhetjük bátran, hogy eladásra is. Aprakendoifiak zsindelyt hasogattak, Zavadkan deszkát fűrészeltek, Felsőszalók úrbéresei „fát vágnak, ezt deszkának felfűrészelik, egyesek zsindelyt, lécet vágnak", s ezt hordják eladni. Felsősunyova lakói a „kamarai erdőkben kereshetnek pénzt, deszkának való rönköket, s tutajnak való fát vágnak ki és készítenek el". Zsindelyt készítenek Koisó lakói is, de ezt „csak Gölnicen adhatják el". A tutajfa, gerenda, zsindely, léc, deszka készítése mellett értettek Szepes megyében a lakosok a fafaragáshoz is. Egész falvak éltek különböző faeszközök készítéséből. Zsdiar lakói „vásárolt fából... kerekeket, teknőket, lapátokat és más faárut készítenek és pénzért eladják". Toriszka úrbéresei saját határukban vágott fából „a háztartásokban szükséges edényeket készítenek, így azt a közeli városokban, falvakban pénzért árulják, vagy gabonára cserélik". Készítenek egyébként „deszkát, zsindelyt, lécet, edényt..., amivel igen jól keresnek", mint az épület- és tűzifával is. Oszturnya határában is volt elegendő fa. Jutott az erdőből fa eladásra is. A földesúrtól kaptak „edények, eszközök készítésére is..., ugyanis szánokat, kerekeket, tengelyeket, mindenféle deszkát és zsindelyt készítettek és adtak el". Részben az erdőéléssel, részben a fa felhasználásával is kapcsolatban volt a pálinkafőzés. A szepesi pálinkát, főleg a 16 szepesi városban főzöttet, s az itt készült sört Fényes Elek is dicsérte, a gömöri és liptói italok elé helyezve azt rangban.

9 A paraszti vallomások szerint nemcsak a városokban főzték a pálinkát. Az úrbéresek is tartottak pálinkafőző üstöt, többnyire földesúri engedelemmel, s olykor számolatlanul. A maguk főzte pálinkát otthon, a megyében tartani szokott vásárokon, de néhány község lakói más vármegyékben is árulták. „Pénzkeresetünk nehéz - mondották Teplice lakói -, mivel több helyen is vámot kell fizetnünk, amikor Abaúj, Gömör és Borsod vármegyébe járunk vásározni, nehéz, hegyes, hosszú, távoli utakon". Már-már sajnálkozásra hajlanánk, ha mindjárt be nem vallanak a tepliciek, hogy „falunkban 64 pálinkafőző üst van, s pálinkát több más egyéb vármegyébe is hordunk eladásra". Schavnik lakói nem panaszkodtak, csak közölték: „Haszonvétel, pénzkereset számunkra, hogy az általunk főzött pálinkát, amit az uraság engedélyével bármelyikőnk árulhat, más vármegyékbe hordjuk - Gömörbe, Tornába, Borsodba és ott eladjuk". Igaz, azt ők is hozzátették vallomásukhoz, hogy más vármegyékbe járva pálinkáikkal, olykor 3 vámot is fizetniük kell. Hranovicán sört főztek és árultak. Kacvink lakói pálinkafőzésből és annak árusításából pénzeltek. Három pálinkafőző üstjük volt Felsősunyova úrbéres lakóinak. Vikartócon 12 rézüstből csöpögött szüntelen a kábító-bódító ital. Az említetteknél bizonyára több faluban, településen főztek pálinkát a 16 szepesi városon kívül is, csak azok hall-