Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

J. HALÁSZ Margit: Az Egyetemi Nyomda és könyvbizományosai a 19. század első felében

dara, ahol 4 sajtóval kezdik meg a munkát 1779. november 5-én - a Ratio Educationisszal összefüggésben - az Egyetemi Nyomda megkapta a tankönyvkiadás kizárólagos szabadalmát. 1795-ben pedig a cirül-betűs könyvek nyomtatásához megszerezte Novakovics István udvari ágens bécsi cirill-betűs nyomdáját az ilyen kiadványok kizárólagos szabadalmával együtt. 1806-ban az egyetemi nyomdában már 13 sajtó működik állandóan, ez természetesen megemeli a kinyomtatott könyvek mennyiségét Ugyanakkor ez nem jelent még igazi mennyiségi és minőségi robbanást olyan technikai feltételeket, hogy mint kiemelten első nyomdai manufaktúráról beszélhessünk. Nem kimagasló az évi jövedelem sem, 1803 után csak évi 1148 frt-ot tudnak kimutatni, amiben nagy része van annak, hogy kevés a szakmunkás, ezért a 20 sajtóból csak 14 működik. Az ún. Corvin-ház - amit nyomdánk Budára költözésekor kapott - a 19. század elején már szűknek bizonyult, s csak hosszas tárgyalások után, 1810-ben kapnak engedélyt a helytartótanácstól, hogy a nyomda megvásárolja az Iskola-térre néző földszintes gimnáziumépületet, amelyre majd 1821-ben tudnak emeletet építeni. A technikai fejlődés nagyon lassú, 1805-ben a megrendelt új sajtók még fasajtók és 1809-ben is csak 6 új fasajtót rendelhetnek, de abból is csak 4-et kapnak meg. 1806-ban a betűmetsző faktor Falka Sámuel egy elmés szerkezetű sajtót szerkesztett keményfából, amely főleg sztereotipizált lemezek sokszorosítására - pl. fametszeteknek ólomlemezre való átvitelére - lett volna alkalmas, de az árát, a 70 forintot nem kapta meg. A technikai felszerelés gyökeres megújítására csak 1818 után került sor, amikor az amerikai származású Watts János megbízást kap a nyomda sztereotipizáló osztályának megszervezésére és vezetésére. Erre az új eljárásra azért volt szükség, mert az Egyetemi Nyomda kiadványainak egy jó része - elsősorban a tankönyv és az egyházi szerkönyv - sok kiadást ért meg változatlan szöveggel. A Nagyszombatból áthozott fasajtókat csak 1827 után selejtezték ki, s akkor már vassajtóval pótolják azokat. 1834-ben tíz vassajtója van az Egyetemi Nyomdának, amelyek mellett még nyolc fasajtót is használnak 1839-ig. Ezeket váltja fel az az évben Bécsből hozatott két gyorssajtó, majd 1842-ben még egy. A beruházások után az 1830-as évektől a nyomda átlagjövedelme már eléri az évi 27-28 000 forintot. Nézzük meg röviden, hogy ebben a vizsgált mintegy fél évszázadban hogyan alakul a nyomda személyzetének száma és szakmai specializálódása. Az Egyetemi Nyomda Budára költözésekor nemcsak a nyomdai felszereléseket, hanem a személyzetet is kettéosztották. 1773-ban a nyomda prefektusa a jezsuita gr. Tolvay Imre volt, helyettese aki a nyomda gondnoka is -, Folger János. A 6 könyvsajtóhoz volt 10 gépmes-