Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)
CZAGA Viktória: Nyomdák a századforduló Budapestjén
nyomdák vállalkozhattak. A többiek régi gépeiken dolgoztak, amelyekhez hagyatékok árverése, beházasodás, örökség útján jutottak, s csak annyi munkát vállaltak, amennyit elavult gépeikkel teljesíteni tudtak. Egy-egy nyomda értékét nehéz megállapítani, mert jóllehet a felszerelés értékes, drága, de árverés esetén jóval áron alul kelnek el. így pl. 1894-ben a Toldi nyomda 27 000 Ft-os felszerelését 8000 forintért, a helyiséget 10 000 forintért vették meg. A nyomdáról még annyit tudunk, hogy előző tulajdonosa, Schwarz Samu augsburgi gépekkel szerelte fel. Tíz évvel korábban a Kocsi Sándor-féle nyomda három jó karban lévő gyorssajtójáért és 300 mázsa betűkészletéért, valamint egyéb - meg nem nevezett - felszereléséért 5420 forintot fizetett új tulajdonosa, aki olcsón jutott e nyomdához. Az irodalmi életből is jól ismert Bagó nyomda 1876-ban két gyorssajtóval, kétkezi sajtóval rendelkezett, s a tulajdonos egy szedővel és egy tanonccal dolgozott, pénzbeli értékét azonban nem ismerjük. Az igazán ismert, nagy múltú Károlyi-Trattner nyomda 1867-ben, dobra kerülésekor 13 000 forintért kelt el. Állt a betűkészletből, négy gyorssajtóból, egy kézisajtóból és két simítógépből. Új tulajdonosa 1877ig felfejlesztette a nyomdát, s ekkor hét gyorssajtóból, egy kézisajtóból és egy simítógépből állott. 0 Forrás hiányában azonban éppen a kisnyomdákról, a családi vállalkozásban működők értékéről nincs adatunk. A nagyokéról is csak esetlegesen fordul elő adat. így például 1894 szeptemberében leégett a Franklin nyomda. A kár 60-70 000 forint között mozgott. A tűz elpusztította a papírkészletct, a kész és a félig kész nyomdatermékeket, megolvasztotta a betűket. A tulajdonosok „gavallériájára" jellemző, hogy az oltásban részt vett tűzoltók között jutalomként száz forintot osztattak ki. Magától értetődően minden más iparágnál előbb jelentettek meg a nyomdászok szakmai kérdésekkel foglalkozó lapokat. így a Typográphiát, amely kétnyelvűségével jelezte, hogy a szakma és a szaktársak többsége német származású; valamint a Nyomdászok Közlönyét, amely lap nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy megmagyarítja a szakmát. Fennen hirdette, hogy csak magyar szakirodalom teremt magyar nyomdaipart. 12 Az államhatalom és a közvélemény egészen addig, míg a magyar-német ellentét kötötte le a nyomdászokat, nem igazán foglalkozott velük; de akkor, amikor a nyomdászok józanabbjai arra figyelmeztettek, hogy saját dolgaikkal, azaz bérükkel, munkakörülményeikkel kell foglalkozniuk, s a kizsákmányoló nyomdatulajdonosok ellen - ha kell, külföldi szaktársaikkal együtt - vegyék fel a harcot; megszületett a vád ellenük: világpolgárok, akik nem ismernek sem hazát, sem nemzetet. 13 A nyomdatulajdonost törvény kötelezte a nyomdanyitás bejelentésére, s a nyomda megnyitásának előfeltétele az iparigazolvány kiváltása volt. Nyomdai kimutatást kellett vezetnie, s azt rendszeresen bemutatni az elöljáróságon. E
