Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

CZAGA Viktória: Nyomdák a századforduló Budapestjén

kötelezettség alól akkor sem kapott mentséget, ha csak kereskedelmi nyomtatványokat állított elő. Ez esetekben a kimutatást ritkábban - havonta - küldhette 14 meg. Az iparág az első igazán mély válságot az első világháború után élte át. A válság a nagy, tőkeerős nyomdáknak kedvezett. A kis- és középnyomdák számára a legerősebb konkurrenciát az Állami Nyomda, a Pénzjegynyomda, az Egyetemi Nyomda, a váci fegyintézet nyomdája jelentette - többek között. Ám a láthatáron újabb konkurrens is jelentkezett: a házi sokszorosító gép. A két világháború közötti időben a hazai ipar már ellátta a nyomdaipart betűvel, de a szedőgépek, a modern, speciális nyomdagépek, öntőberendezések, valamint a papír, a festék továbbra is külföldről érkezett. A húszas években egy gyorssajtó ára 40-50 000 svájci frank, egy szedőgépé pedig 3500 dollár volt. 5 A trianoni Magyarország területén az 1930-as évekig 691 nyomda működött, s ebből 308 volt a fővárosban. A gazdasági válság idején számuk 289-re csökkent, de 1932-ben már ismét 312 működött, nem sokáig: 1938-ban számuk rohamosan csökkent. A zsidótörvények, a háborús évek cenzúrája további korlátozásokat jelentettek: a gazdasági erőforrások beszűkültek, papírhiány jelentkezett, a nyomdászok is megkapták behívóikat. Volt akit katonai szolgálatra, volt akit munkaszolgálatra vittek el. Előállott az a példa nélküli helyzet, hogy míg a harmincas évek végén is egyre nőtt a munkanélküliek száma, addig 194041-ben a nyomdaiparban munkaerőhiány lépett fel.

16 1945 után, a háború ember- és anyagi veszteségei ellenére, ha csak a számokat tekintjük, az iparág gyorsan összeszedte magát: 1949. december 31-ével 325 nyomdát számoltak fel, szüntettek meg a fővárosban. E négy év fő jellemzője, hogy a nyomdászat továbbra is Pestre koncentrálódott. Budán az öt kerületből négyben működött 24-25 nyomda, ebből 10 a XI. kerületben. Ez a szám a háború előttí városfejlődés irányát jelzi: a budai ipar e kerületben koncentrálódott. Pesten a századfordulóhoz képest szinte mindegyik kerületben jelentősen változott a nyomdák száma. Egyedül a Belvárosban mutatható ki visszaesés: a korábbi 15 nyomda helyett itt 1949-ben mindössze 11-et államosítottak. A Lipótvárosban sem jelentős az emelkedésemért míg 1898-ban 42 nyomda működött, addig 1949-ben - amikor már az Újlipótvárost is magába foglalta ez a városrész - csak 54-et szüntettek meg. Ezzel szemben a Ferencvárosban húsz nyomdát zártak be, korábban - 1898-ban - itt csak két nyomda működött. A Teréz- és Erzsébetvárosban azonban háromszorosára nőtt a nyomdák száma: az előzőben száz nyomda szűnt meg 1949-ben, az utóbbiban pedig 67. A Józsefvárosban 47 nyomdát számoltak fel, s Kőbányán kettőt államosítottak.

17 Összességében véve tehát egy virágzásnak indult iparágat tett tönkre az államosítás. Pótolhatatían veszteség érte az egész magyar társadalmat. Nemcsak